Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

polgár és budai beginák közötti perben a budai plébános oklevele alapján hozott ítéletet. János Ku-i prépost és kalocsai kanonok is úgy hallotta, hogy bár az erdélyi részekben hoszabb idő óta béke honolt, mostanában a székelyek és szászok között támadt kisebb háborúság. István Vesprim-i prépost közel harmincöt évesnek mondja magát és huszonöt évre visszamenően vannak személyes tapasztalatai. Ágoston fráter Zagrab-i püspök a kialakulóban lévő hiteleshelyi gyakorlatról, a különböző egyházi és világi oklevéladók kiadványainak a bírósági ügyekben való bizonyítóerejéről nyilatkozott. Benedek Chenad-i püspök vallomásában hangsúlyozta, hogy egyházmegyéjét Erdélytől magas hegyek és nagy erdőségek választják el, és úgy vélekedik, hogy a szebenieknek akkora a helyi hatalmuk, hogy azzal az erdélyi káptalan képtelen szembeszállni. László szerémi (Sirmiensis) püspök az oklevelek hitelességéről a királyi udvar bíróságainál harminc évre visszamenően, Pál és Márton bírósága idején szerzett tapasztalatai alapján nyilatkozott. Péter pécsi (Quinqueecclesiensis) püspök, akit korábban I. Károly király nevezett ki bírájává, szintén a bíróságoknak az oklevelekkel kapcsolatos gyakorlatáról szólott. Szerinte is a bíróságokon csak olyan okleveleknek lehet bizonyító erejük, amelyek az azt kiállító előtti eljárásokról és nyilatkozatokról szólnak. Ugyanígy vallott Pál Scepis-i prépost is, aki korábban szintén királyi bíró volt. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 92—114. — MonVatHung 1/2, p. 212—246. — Ub I. 257—284. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 117—151 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 552. sz. 122. [1309.] június 12. (d. XII. Iunii) Vagnolus de Meuania, a Sebus-i dékánságot képviselő Bertold dékán helyettes megbízottja, Filip de Sardinia-nak, Gentilis fráter bíboros, legátus generális auditorának bírói székén írásban tagadja meg, hogy válaszoljon Filip de Cingulo magisternek, az erdélyi káptalant képviselő Sanctus (kanonok) helyettes megbízottjának a káptalant illető census iránti keresetére (119. sz.). A Sebus-i káptalan ugyanis ebben az ügyben már az apostoli székre fellebbezett, amit ott el is fogadtak, s így alacsonyabb fokú bíróság ennek az ügynek a menetébe már nem avatkozhat bele. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 115. — CDHung VIII/7. 75—76 (kivonatosan). — MonVatHung 1/2, p. 247—248. — Ub 1. 285—286. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 152 (román fordításban). • Regeszta: MTTár IV. 111. — Fabritius 11. — AOkl II. 666. sz. 123. [1309.] június 12. (d. XII. Iunii) Vagnolus de Meuania, az erdélyi egyházmegyében lévő Sebus, Spring, Kyzd, Kozd és Criz káptalant képviselő Bertold Zebus-i dékán helyettes megbízottja, Filip de Sardinea-nak, Gentilis fráter bíboros, legátus generális auditorának bírói székén írásban jelenti be, miszerint Filip (de Cingulo) magisternek, Sanctus (kanonok) helyettes megbízottjának ama keresetére (118. sz.), hogy Bertold dékánt az öt (szász) káptalan megbízottjaként budai súlyú 1000 márka kártérítésre ítéljék, válaszolni sem fog, mert a fehérvári (Albensis) püspökség betöltetlen lévén, a (székes)káptalan ilyen keresetet nem is indíthat. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 118. — CDHung VIII/7. 77 (kivonatosan). — MonVatHung 1/2, p. 252. — Ub 1. 288—289. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 156 (román fordításban). • Regeszta: MTTár IV. 111. — Fabritius 13. — AOkl II. 667. sz.