Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

nem pedig saját kezdeményezésből. Bizonyítható, hogy az ilyen oklevelek, az ország szokása szerint, a kiállító joghatóságán kívüli területen és egyházi felek közötti ügyekben is hiteleseknek tekintendők. Ami pedig a gyulafehérvári (AlbTr) székesegyház felégetését és három kanonok megölését illeti, azt nem a (szász) közösség cselekedte, hanem az a vízaknai (de Saliforio!) Alard comes fia: Johann nemes bosszúja volt apja haláláért, amit ő Péter püspöknek és a három kanonoknak tulajdonított. Az általa képviselt plébánosok nem rebellisek, hanem hűségesek mind a római egyházhoz, annak legátusához: Gentilis fráterhez, mind pedig Károlyhoz, Magyarország királyához, nem akarnak más uralkodót, a püspök és kanonokjai pedig a történtek után is zavartalanul működhettek és közlekedhettek a (szász) közösség területén. Szt. Mihály-(székes)egyházát sem a (szász) közösség támadta meg újból, hanem a Sebus-i dékánság néhány tagja, akik az apostoli székhez kívántak fordulni sérelmeik ügyében (77. sz.). Amikor ugyanis ezek a plébánosok a kanonokoknak felolvasták fellebbezésüket, azok be akarták őket börtönözni és emiatt került sor a kanonokok megfutamítására. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 89—90. — CDHung VIII/7. 72— 74 (kivonatosan). — MonVatHung 1/2, p. 208—210. — Ub I. 254—256. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 113— 116 (román fordításban). • Regeszta: MTTár IV. 110. — Fabritius 11—12. — AOkl II. 661. sz. 118. 1309. június 7. (apud Budám, d. VII. Iunii) Filip de Cingulo magister, az erdélyi káptalant képviselő Santius/Sanctus (kanonok) helyettes megbízottja, Filip de Sardinea oristanói (Arborensi) kanonok, egyházjogi doktor, Gentilis fráter bíboros, legátus káplánja és generális auditora bírói székén írásban nyújtja be — Vagnolus de Meuania, a szász dékánságok helyettes megbízottjának jelenlétében — az erdélyi egyházmegyében lévő Sebes, Spreng, Kyzd, Kozd, Cryis, Nagy- és Kisküküllő (de Kukullu maiori et minori) káptalan megbízottja: Bertold Sebus-i dékán elleni keresetét. Ebben kéri Bertoldnak a hét (szász) káptalan megbízottjaként való elmarasztalását Szt. Mihály (székes)egyházának megtámadásában és az erdélyi káptalannak okozott károk megtérítésében. Keresete szerint Perthold Kelnuk-i plébános, Sebus-i dékán a szászcsóri (de Sub castro Petri) pappal, Andreas Orbou-i plébánossal és a Sebus-i káptalan más papjaival együtt, a hét (szász) káptalan akaratából és egyetértésével, azok megbízottjaiként (1308.) februárjában lovasok, klerikusok és fegyveres laikusok nagy csapatával behatoltak Szt. Mihály egyházába, annak kapuit bezárták, eléjük őröket állítottak, majd a káptalanra összegyűlt kanonokokra támadtak, összeverték, csúfosan megfutamították és a sekrestyéig űzték őket. Ezért a rajtuk ejtett gyalázatot a káptalan budai súlyú 1000 márka finom ezüstért sem viseli el. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16-44. • Közlés: LegEccl III. 117—118. — CDHung VIII/7. 76—77 (kivonatosan). — MonVatHung 1/2, p. 250—251. — Ub I. 287-288. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 155—156 (román fordításban). • Regeszta: MTTár IV. 110. — Fabritius 12. — AOkl II. 664. sz. 119. 1309. június 7. (d. VII. Iunii) Filip de Cingulo, az erdélyi káptalant képviselő Santius/ Sanctus (kanonok) helyettes megbízottja, Filip de Sardinea oristanói (Arborensi) kanonok, egyházjogi doktor, Gentilis fráter bíboros, legátus káplánja és generális auditora bírói székén írásban nyújtja be keresetét Vagnolus de Meuania, a Scebus-i dékánság káptalanát képviselő Bertold, Sebus-i dékán helyettes megbízottja, valamint a nevezett dékánság ellen.