Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1307. május 1—május 3. 53 Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277259.) • Regeszta: ErdKLt 58. sz. —AOkl II. 114. sz. — Bónis: Szentszéki regeszták 598. sz. 58. [1307. május 1. előtt] László erdélyi vajda az erdélyi káptalannak. Küldje ki tanúbizonyságát Földvár birtok határának megállapításához. Említés az erdélyi káptalan 1307. május l-jén kelt jelentésében (59. sz.), DL 36619. • Közlés: MCsaládtSzle 5/ 1939. 74. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 50, 389 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl II. 150. sz. 59. 1307. május 1. (f. II. p. dom. Rogate) Az erdélyi káptalan jelenti László erdélyi vajdának, hogy írásos kérésének megfelelően (58. sz.) Marcellus magistert küldte ki tanúbizonyságként, akinek jelenlétében Kelnek-i Lesták fia: Oswald nemes vajdai ember április 25-én (II. d. Georgii mart.) Földvár (in cttu Albensi) határát az alábbi módon állapította meg: Prima meta oritur et incipit in ripa fluvii Olth dicti e diametro cuiusdam molendini. Exhinc per unum Bercz tendit ad quoddam fossatum, ubi altéra meta terrea cumulata est. Tertia tandem meta erecta est in apice montis quercorum. Quarta vero meta posita est similiter terrea in vertice montis Sacerdotum dicti. Quinta denique meta terrea effossa est in monte Zenlizthe prediali nuncupato. Exhinc progrediendo inter tres montes, qui distingvunt territoria trium possessionum Burutia, Földvár et Martonhegy dictarum fixa est sexta meta terrea. Dehinc ultra tendendo ad montem seu Bercz fluvii Goldbach vulgo dicti, per quem semper in vertice eiusdem eundo elevata est septima meta et protendit se ad monticulum Neutidul nominatum. Hinc continuo in apice eiusdem Bercz Goldbach procedendo per unum campum calvum attingit et cadit in viam, que ducit ad possessionem Nozia dictam. Exinde pariter in eodem vertice intense procedendo subit radicem monticuli proceris arboribus eminentis, ubi est elevata nona meta terrea, que distingvit territoria possessionum Újfalu et Földvár dictarum. Tandem ultimo flectit per latus dicti montis Goldbach et descendit in locum, ubi fluvius Goldbach cadit in fluvium Olth. Ubi tandem a metis erigendis destiterunt. Eredetije vagy hiteles átirata ismeretlen. Egyszerű másolata a XVIII. század második feléből, DL 36619. A szöveget, az általánostól eltérő szerkesztési módja mellett, azért is hamisítványnak kell minősíteni, mert a szerepeltetett személyek tényleges léte is megkérdőjelezhető, mivel a Kelnekiek között Lesták és Oswald/Ozsvát nevű családtag, legalábbis jelenlegi ismereteink szerint, elő sem fordul, Brulya, Újfalu és Mártonhegy megtelepülése is későbbre tehető. • Közlés: MCsaládtSzle 5/1939. 74—75. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 49—50, 389—390 (román fordításban is). • Regeszta: DocVal 49 (május 3-ra keltezve). —AOkl I. 152. sz. 60. [1307. május 3. előtt] Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy Iwanka fiai: János és Gergely, megegyezésük alapján, Ws, Chalotelke és Daman nevű jószágaik harmadrészét, élete végéig való használatra, átengedték rokonuknak: Gyog-i András fia: Miklós comesnek. Említés az erdélyi káptalan 1307. május 3-án kelt oklevelében (61. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 73651. • Regeszta: AOkl II. 156. sz. 61. 1307. május 3. (in vig. Asscens. dom.) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy András fia: Miklós comes, Gyog-i nemes, elkerülni akarván az