Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
40 1302. február 18—szeptember 4. 16. 1302. február 18. (in Circumdederunt) Szt. István első vértanú váradhegyfoki monostorának prépostja: Márton és konventje bizonyítja, hogy Inok fia: Bozouch comes a két Kukullu folyó közötti Bozna nevű (Kukullu vm) faluját, melyet V. István király adományából (CDTrans I. 301. sz.) és IV. László király privilégiuma (CDTrans I. 321. sz.) alapján birtokolt, utódok hiányában, lelke üdvösségéért, már négy évvel ezelőtt Szt. Mihály arkangyal gyulafehérvári (AlbTr) egyházának káptalanára hagyta és a reá vonatkozó oklevelekkel együtt át is adta. — Hátlapján közel egykorú írással: Super possessione Bozna. Eredeti, hártyán, díszes kezdőbetűvel, pecsételés nyoma nélkül, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277226). • Közlés: Ub I. 222—223. • Regeszta: ErdKLt 51. sz. (február 19-re keltezve). — AOkl I. 180. sz. 17. 1302. április 16. (Deua, II. f. p. Ramispalmarum) László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy a Pestus-i nemesek: Batiz comes és rokonaik, azaz Chanad, Tyburtius, Lorandus, János, Cherke, Scerech fia: Péter, Banus fiai: Péter és Pál, Tamás fia: János, Bork fiai: Bálint és Baas, Dok és András, György fiai: Lőrinc, Zeria fiai: Bálint és Pál, Márton fiai: Pál, Myko és Chobo, Igech fiai: Demeter és Miklós, János fiai: András és Domokos, Pál fia: Farkasius március 14-én (in oct. Cinerum) a vajda 1302. február 5-i ítéletlevelében (14. sz.) előírt esküt letették Romanus fia: Domokos és rokonai, azaz István fiai: Theluk, Mihály, András, Jank és Egyed, valamint Keresztúri (de Sancta Cruce) Pál fia: István ellenében, akik azt állították, hogy a per tárgyát alkotó terület Keresztúrhoz (ad villám Sancte Crucis) tartozó örökjogú birtokuk. Ezzel szemben Batiz comes és rokonai egyházi nemesekkel és Erdély mindenféle nemzetségbeli közrendű lakói közül való tanúkkal (testibus nobilibus predialibus et de qualibet generatione provincialium septem castrorum existentibus) bebizonyították, hogy az a föld az ő vásárolt birtokuk, és erre — minthogy a területet 50 márkára értékelték — a tanúk közül 50 olyan nemes, akinek esküjét egy márkában el lehetett fogadni, az esküt is letette. — A vitás birtok határleírása: Cuius quidem térre mete sic vadunt, scilicet prima meta incipiens a fluvio Egrug vádit ad Barmacha[la et iuxta...] eiusdem Machale est una meta terrea. Inde vádit et exit ad unum fiuzb[ukur... et vad]it supra unam metam terream et inde vádit superius ad unam metam terream, que est sub una arbore salicis. Et inde ascendit et vádit iuxta fluvium Almás et ibi est meta terrea. Et ibidem cadit ad eandem Almás et in[de per...] Baruigaga et ibidem est una meta. Exinde transit ad caput Baruigaga et inde ascendit ad unum Byrch, cuius Byrch una pars meridionalis pertinet ad villám Pestus Botiz comiti et cognatis suis de eadem et una pars (... fíl)iis Galus. Et inde vádit ad antiquam metam, per quam eadem terra empta est eisdem et ibi choitur mete nostre. Et inde descendit iterum ad Almás ad partem meridionalem et transit ultra Almás, ubi choitur hereditariis eorundem et postea ibidem vádit ad unam metam lapideam hereditariam de Pestus predictorum. Jelen privilégiumát azért állítja ki, hogy Domokos és rokonai később se háborgathassák vagy perelhessék e föld miatt a jogos tulajdonosokat. Ái az erdélyi káptalan 1325. május 30-i oklevelében (520. sz.), DL 40468. • Közlés: HunyadmÉvk 1/1882, 64—67. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 16—17 (román fordításban). • Regeszta: AOkl I. 198. sz. 18. 1302. szeptember 4. (Albe, f. III. a. Nat. Marié) Péter erdélyi püspök beleegyezését adja ahhoz, hogy Kerechnuk és Chergoud dézsmáját, ugyanúgy mint Enyed (Enudinum),
