Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Myklosteleke és Hagymas/Hagmas (Zothmar vm.) birtok cseréje kapcsán az országbíró előtt forgó ügyükben, hogy ez utóbbiak e három jószágot átengedték Miklós vajda említett utódainak, akik viszont az erdélyi részekben, a Morus folyó mellett fekvő Deyche/Deche (Torda vm.) és a Kolus vármegyei Kara nevű birtokukat adták nekik cserébe, kölcsönösen szavatosságot vállalva egymással szemben. Az a fél, amelyik nem védené meg a másikat a cserébe adott jószágban, köteles visszaadni a cserébe kapott birtokot. Minthogy okleveleikben az említetteken kívül még más birtokaikról is szó van, csak a vonatkozó részeket tartoznak a birtokkal együtt átiratban a másik félnek átadni, de legfontosabb jogbiztosítékait (capitalia instrumenta) ki-ki megtarthatja magának. A megbékéltetésért a bírónak járó összeg harmada Márkus fiait, kétharmada Miklós vajda utódait terheli. Ez utóbbiak ezen kívül fizessék ki a bírónak azokat a bírságokat is, amelyekben Márkus fiaival szemben elmarasztalták őket, de Márkus fiai az ezekből nekik járó részt elengedik. Miután az ügyben az országbíró az ítélethozatalt oklevelében (1057. sz.) a jelen hadoszlás tizenötödik napjára, azaz [1340.] január 15-re (quind. residentie exercitus ad diem Strenarum proclamate) Wyssegrad-ra már kitűzte, Márkus fia: János és Miklós fia: Péter gondoskodjék arról, hogy ekkor eddig távol maradó testvéreik és rokonaik szintén jelenjenek meg személyesen vagy megfelelő módon képviseltessék magukat a fenti csereegyezség megerősítése végett; ha ezt valamelyik fél elutasítaná, veszítse el cserébe felkínált birtokát. Ái I. Lajos király 1364. június 20-i oklevelében, DL 3273. — Tartalmi ái Garai Miklós nádor 1409. március 13-i oklevelében, DL 31053. • Közlés: AOkm III. 614—616. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 520—522 (román fordításban). • Regeszta: CDHung XIA. 860. — AOkl XXIII. 712. sz. 1059. 1339. december 21. (in Thome ap.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Balasteleke-i Benedek fia: Pál özvegye: Osanna asszony, nem jelenhetvén meg a hiteleshelyen, a kérésére kiküldött Nagy (magnus) László magister kanonok, Imre [?], a borbándi (de villa Borbantina) és János, a Balasteleke-i egyház rectorai, valamint Balasteleke-i Mihály, Gergely és Kunch comesek jelenlétében Zekul (d) Margit nevű szolgálóját, két fiával: Péterrel [?] és Andrással együtt felszabadította saját lelki üdvössége érdekében, minthogy az emberek a természettől szabadnak születnek és a szolgaságból való felszabadítás üdvös cselekedet. — Méltóságsor: Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Pál magister Karazna-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, megkopott hártyán, függőpecsétje elveszett, Szeben város lt, Urk. 1/82. (DF 244647). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 522—523, 603—604 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXIII. 750. sz.