Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

az alábbi szakaszon: Incipiendo videlicet a duabus metis prope rivulum, qui de Bochard currit ad Saard, quarum una est lapidea, alia vero terrea inter terras arabiles usque ad finem ville Igeen quattuor metas terreas novas, destructas et sparsas vidissent. Et abhinc in eodem Berch procedendo parumper, circa unam antiquam metam novam metam destructam vidissent. Et in eodem Berch ulterius procedendo supra quandam vineam circa antiquam metam novam metam destructam vidissent. Et abhinc in eodem Berch procedendo et ascendendo duas metas, novam cum antiqua, destructas vidissent. De inde parum procedendo in eodem Berch, similiter in territorio vinearum supra ipsas vineas antiquam metam cum nova meta destructas vidissent. Et deinde in eodem Berch ad plagam occidentis transeundo unam novam metam circa quandam semitam destructam vidissent. Et abinde in eodem Berch procedendo circa quandam viam unam metam destructam vidissent. Et abhinc ulterius procedendo circa quandam antiquam metam novam metam destructam vidissent. Et ibi destructarum metarum signa et apparentia terminantur. Eredeti, hártyán, hátán három befüggesztett pecsét nyomával, DL 30375. • Regeszta: AOkl XXIII. 276. sz. 1034. 1339. május 14. (Wyssegrad, f. VI. a. Penth.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán néhai Neema-i Mihály magister fia: Petheu deák kérésére átírja korábbi pecsétje alatt 1321. november 4-én kelt saját zárt oklevelét (410. sz.). Ái I. Károly király 1341. május 10-i oklevelében, DL 27829. 1035. 1339. május 16. (in Sancto Emerico, dom. a. Elene regine) Péter erdélyi alvajda a gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Beztur fia: Domokos vagy Gergely fia: Péter határolja körül a Segusuar vármegyében fekvő Feyereghaz nevű birtokot és iktassa azt Opoldya-i Nikolaus fiainak: Salamonnak, Péternek és Nikolausnak, akiknek ez — famulusuk: Nagy (magnus) Tamás kijelentése szerint — örökös jószága. Az esetleges ellentmondókat idézze színe elé, amint ezt Tamás erdélyi vajda oklevele is világosan előírja. — Hátlapján azonos kézzel: Viris discr[etis et honestis], dominis et amicis [suis reveren]dis, honorabili capitulo [ecclesie Albensis Tr]ansilvane. Eredeti, hártyán, hátlapján kerek zárópecsét nyomával, DL 31089. • Közlés: Ub I. 497. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 500—501 (mindkettő hibás olvasat következtében tévesen február 14-re keltezve, ez utóbbi román fordításban). • Regeszta: AOkl XXIII. 286. sz. 1036. 1339. május 25. (Wyssegrad, f. III. p. oct. Penth.) I. Károly király, rokona: Tamás erdélyi vajda, valamint László magister székely és Chanad-i ispán által igazolt hűséges szolgálataiért, nevezett László magister serviensének: Tyburc fia: László comesnek és utódainak adományozza Fehér vármegyében (in cttu Albensi Gyule) néhai Zeries és fiai Zenthmiclos nevű birtokát, valamint a Torda vármegyei Zaah birtokot, melyek tulajdonosaik magszakadása következtében kerültek rendelkezése alá. Ái az erdélyi káptalan 1418. május 13-i oklevelében, Toldalagi cs lt (DF 257474). • Közlés: TTár 1888. 82— 83 (Szabó K.). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 507—508 (román fordításban). • Regeszta: Sz 21/1887. 76 (vándorgyűlési jelentésben). — AOkl XXIII. 312. sz.