Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

ban). — Vidal—Mollat 1987. sz. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 479—482 (román fordításban). — Makkai— Mezey: Levelek 231—234 (magyar fordításban). — Károly Róbert emlékezete 186—189 (magyar fordításban). — Bertényi: Szöveggyűjt. 419—420 (magyar fordításban). — Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 940. sz. 1011. 1338. szeptember 20. (Avinione, XII. Kai. Octobris) XII. Benedek pápa I. Károly királynak. Emlékeztetve őt elődeinek az egyházat támogató példájára és a magyar trón megszerzésében, ellenségei legyőzésében, országa békéjének helyreállításában megtapasztalt isteni kegyelemre, és hivatkozva az országából a Szentszékhez eljutott, egyházellenes intézkedésekről, tettekről szóló hírekre vagy híresztelésekre, valamint panaszokra, ezeket írásban is közli vele (1010. sz.). Nyomatékosan kéri, sőt felszólítja őt, hogy tartsa tiszteletben az egyházak és az egyháziak jogait, kiváltságait és javait, védje meg azokat mások önkényeskedésétől és ő maga ilyenek elkövetésével ne veszélyeztesse saját üdvösségét, hanem inkább jócselekedetekkel biztosítsa magának a mindenek urának jóindulatát és kegyelmét. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Raynaldus: Annales VI. 127—128. — CDHung VIII/4. 324—326 (töredékesen). — Fraknói I. 4—5. — Vidal—Mollat 1986. sz. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 483— 484 (román fordításban). 1012. 133[8. vagy 1339.] szeptember 29. (in Mich. arch.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy Huntpaznan nemzetségbeli Ferenc fia: Pogan (d) István magister a királytól cserébe kapott Budateleky/Budateleke nevű (Doboka vm) birtokát előttük átengedte hűséges famulusának: Beke fia: Péternek azzal a feltétellel, hogy őt és utódait továbbra is hűséggel szolgálja. Ha akár Péter, akár pedig utódai ezt elmulasztanák vagy hűtlenségbe esnének, a birtok visszaszáll István magisterre és utódaira. A megadományozott e birtokot urán, illetve annak leszármazottain kívül senkinek sem idegenítheti el. — Méltóságsor: [Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok], Pál magister Karazna-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsétje, a szöveg végének és a keltezési évnek egy részével együtt, kiszakadt, DL 29423. Minthogy az oklevél minden tekintetben szabályszerű külső ismertetőjelei és a téves méltóságsor összeegyeztethetetlenek, ha továbbra is 1330-at tekintjük a kiállítás évének, tisztázandó a szöveg hitelessége. A keltezés jelenleg olvasható évében (1330-ban) ugyanis nem Pál krasznai főesperes, hanem István kanonok volt az erdélyi káptalan dékánja (678. sz.). Pál főesperes 1329-ben töltötte be ezt a tisztséget (657., 660. sz.). A káptalan azonban egy évtizeddel későbben ismét dékánjává választotta Pál főesperest, akit ebben a tisztségében 1337 októberétől fogva (956. sz.) 1340 márciusáig (AOkl XXIV. 114. sz.) több ízben említenek a káptalan oklevelei. Fel kell tehát tételeznünk, hogy az oklevél alsó szélének említett megcsonkulásakor a kiállítás évének utolsó számjegye (octavo, nono) szintén leszakadt, és így a helyes dátum 1338 vagy 1339. Ezt alátámasztja az is, hogy e megcsonkult oklevél külalakja, írása megegyezik az erdélyi káptalan több más, ebben az időszakban kelt, épen fennmaradt, hiteles kiadványának ismertetőjegyeivel, írásával (DL 3214, 31088). 1013. 1338. október 31. (Wyssegrad, in vig. Omn. sanct.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán alvajdájához, várnagyaihoz, officiálisaihoz és ezek helyetteseihez. A király István fiait: Iwanka-t, Jakabot, Pétert és Miklóst, akik Chycho várát védték, felmentette a vár védelme idején elkövetett tetteik minden következménye alól, mert hűségére tértek, a vajdai parancsra a várat átadták és kivonultak belőle. Az uralkodó által neki adott utasítás szerint nevezetteket akkori tetteik miatt sem ő, sem más bírói fórum senki keresetére nem vonhatja felelősségre.