Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

mértékben mentesíti őt tetteinek minden következménye alól, minthogy e várat átadta neki és hűségére tért. Ezért utasítja a vajdát, alvajdát, az erdélyi vármegyék ispánjait és szolgabíráit, hogy Wos (d) Miklóst a Chychow vára visszaadása előtti tetteiért sem most, sem a jövőben ne vonják senki kezdeményezéséből bírói úton felelősségre. — A pecsét alatt: Relatio woyuode per magistrum Petew, qui uterque examinaverunt presentes. Eredeti, hártyán, hátlapján felségpecsét nyomaival, Wass cs lt (DF 252740). • Közlés: CDHung V1II/4. 305— 306. — HOkl 211—212. — Ub I. 491—492. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 434 (román fordításban). 973. 1338. január 13. (Wyssegrad, in oct. Epiph. dom.) I. Károly király a Warad-i káptalanhoz. Önmaga és a királyné, valamint gyermekeik üdvösségéért és testi egészségéért, továbbá kedvelt, hűséges rokona: Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán kérésére visszaadta Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyháza püspökének és káptalanának azokat a részeket és földeket, amelyeket Igun és Karakow királyi birtok hospesei Lampert magister egykori országbíró ítélete alapján elnyertek a püspökség és a káptalan Woyasd és Sard nevű birtokából. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Tamás vajda, vagy az ő távollétében Orrus (d) Peteu alvajda királyi emberként határolja körül a kérdéses részeket és iktassa vissza azokat a püspökség, illetve a káptalan birtokába, figyelmen kívül hagyva Igun és Karakow királyi hospeseinek esetleges tiltakozását. Más ellentmondókat idézzen színe elé. Belefoglalva a váradi káptalan 1338. február 16-i jelentésébe (985., 986. sz.), DL 30373 és 31083, 31084. —Ái a váradi káptalan 1367. szeptember 14-i (DL 31084, DF 277378) és Báthory István erdélyi vajda 1572. szeptember 21-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73645. • Közlés: TelOkl I. 56—57. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 435—436, 592—593 (román fordításban is). • Regeszta: ErdKLt 630. sz. — Ub I. 492. 974. [1338. január 13—20.] A váradhegyfoki (de promontorio Varadiensi) Szt. Istvánkonvent Pál országbírónak. Amikor bírói döntésére Fwdy-i Móric királyi ember, a konvent ifjainak (iuvenes) és tanúbizonyságainak: Jánosnak és Lászlónak a jelenlétében, január 13-án (in oct. Epiph. dom.) kiszállt a helyszínre, hogy meghallgassa Kopaz (d) Desew és fiai esküjét, a felek Desew eskütársainak, valamint Gul magister Valko-i alvárnagynak, Moogh fiainak: Lászlónak és Jánosnak, továbbá Sadan fia: Gergelynek és több más nemesnek a közbenjárására kiegyeztek egymással. Ennek értelmében a 20 márkára értékelt vitás föld nagyobbik részét a Varad-i káptalan Kaloztelek és Adriantelek nevű jószágához, a Dooh felőli alsó, kisebbik részét pedig Desew és fiai Dooh nevű birtokához csatolták. A megosztott földdarab két része közötti határvonal következőképpen alakult: Prima enim meta principális seu capitalis oritur et incipit ab oriente iuxta viam publicam, per quam de eadem Kalaztelek [!] ad ipsam Dooh de Berch descendit, ubi sub arbore ilicis cruce signata et circumfusa una meta terrea. Abinde progreditur versus occidentem et venitur ad unum alveum, ubi sub tronco [!] sicco stante similiter una meta terrea ad radicem ipsius tronci circumfusa. Dehinc perveniat ad alium alveum, iuxta quem alia meta terrea. Deinde transeundo ipsum alveum et ascendendo ad unum Berch, unam metam terream confodissent. Dehinc transsilit unam viam publicam, ultra quam prope meta terrea. Post hec meta infra et in declivio similiter meta terrea. Deinde venit ad vallem unam, iuxta quam meta terrea. Post hec transsilit unum alveum et venitur ad unam viam, iuxta quam meta terrea. Demum