Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
szere tartott közgyűlésén András magister gyulafehérvári (AlbTr) kanonok kérésére vallatást tartott arról, hogy Nogmihal feléből, valamint Tarcha és Apáti birtokból a Varad-i vagy az erdélyi püspöknek jár-e a tized, Zothmar vármegye ispánja, szolgabírái, ülnökei egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy e kérdéses falvak Zothmar vármegyéhez tartoznak, és tudomásuk szerint mindig a többi szatmári községhez hasonlóan az erdélyi egyháznak fizették a tizedet. Arról azonban, hogy András Varad-i püspök milyen jogcímen foglalta magának az említett falvak tizedét, ők nem tudtak nyilatkozni. Egyszerű, hevenyészett, egykorú másolat, hártyadarabkán, pecsételés nyoma nélkül, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277270). A fenti keltezés azzal indokolható, hogy Drugeth Vilmos bizonyíthatóan 1334. május 17. és 1342. augusztus 29. között viselte a nádori méltóságot (Engel: Archontológia I. 3) és ezen az időszakaszon belül 1337. június 5-től kezdődően június 21-ig sorban tartotta a kelet-magyarországi vármegyék számára a közgyűléseket (KálLt I. 519—-525. sz.). Kiadási évként 1337 azzal valószínűsíthető, hogy pontosan a fenti keltezéssel ismerünk nádori oklevelet a Szatmár és Ugocsa vármegye részére tartott közgyűlésről (KárOkl I. 126—127). • Regeszta: ErdKLt 94. sz. (1330—1342-re keltezve). 938. [1337? június 10. után] Az erdélyi püspökség ügyvédjét [András magister erdélyi kanonokot?] a szatmáriak és ugocsaiak nádori közgyűlésén (937. sz.) tárgyalt tized- és egyéb ügyekről tájékoztató levél fogalmazványa. Szó van benne a Zonuk-i ispán közgyűléséről, arról hogy Pern-i comes nyílt úton megölte a püspökség egyik Zilah-i jobbágyát, másokat pedig kifosztott. Tudatja Bálint nevű személlyel, hogy távolléte miatt eredménytelenek voltak a tized behajtására tett kísérletek. Kéri, küldje el azt a királyi oklevelet, amelyet perükben ő hozott és arról szól, hogy Pál országbíró, a bárókkal együttesen fogja eldönteni, kell-e bírságot fizessenek vagy pedig mentesülnek ez alól. Eredeti, hevenyészett fogalmazvány, hártyadarabkán, Drugeth Vilmos nádor [1337?] június 10-i oklevele másolatának rectója alján és versóján, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277270). Keltezésének indokolását 1. a 937. sz. alatt. • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. II. 248, 394 (román fordításban is, csak a versón olvasható szövegtöredék, 1328. március— 1349. június 13-ra keltezve). 939. 1337. június 11. (in Barnabe ap.) A Chanad-i káptalan bizonyítja, hogy egyrészről Chanad esztergomi (Strigoniensis) érsek és örökös ispán, valamint testvéreinek fiai, másrészről Dénes fia: Pál fiai: Dénes magister, Pál és Péter — Pál comes országbíró ítéletlevele (924. sz.) értelmében — május l-jén (in oct. Georgii mart.) Dénes magister részéről Puer comes testvére: János, az érsek részéről pedig Twrwsd-i Jakab királyi emberek közreműködésével, Bálint magister kanonok káptalani tanúbizonyság jelenlétében, örökjogú birtokaikon az alábbi módon osztoztak meg. Chanad vármegyei birtokaik közül Mokofalwa nyugati felén, a Marosból (Morisii) a Hod nevű mező felé tartó Ffok nevű patakocskától kezdődő föld, az Ereztuen nevű erdő egy részével és a Dénes lakóházáig terjedő telkekkel együtt Dénes magisternek és testvéreinek jutott. Mokofalwa-nak a Fiok-tól kezdődő részét viszont két egyenlő félre osztották úgy, hogy a Kysfolw nevű falu melletti és végül a Hodwtha nevű utcába (strata seu piatea) torkolló utcának a mezőség felőli része Dénes magisternek, a Maros felőli része pedig az érseknek és rokonainak a tulajdona lett, Domokos fia: Mihály, György fia: András és Benedek fia: Fülöp részeinek érintetlenül hagyásával. Az ottani vámot közösen birtokolják. A
