Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

921. 1337. január 13. (in oct. Epiph. dom.) Az erdélyi egyház káptalana (Eskeleu-i Mihály fia: Lőrinc) fiainak: Buthus Miklós, Vrdugh András és Teke János magistereknek a kérésére átírja I. Károly király 1331. október 5-i privilégiumát (721. sz.), melyet az utakon leselkedő veszedelmek miatt nem mernek ügyeikben magukkal hordozni. — Méltóságsor: Domokos prépost, a dékánság betöltetlen, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok. Eredeti, protocollum töredéke, hártyalap két oldalán, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253645). • Közlés: EMOkl 51. sz. — Ub I. 484. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 404. 922. 1337. január 27. (Wyssegrad, VIII. d. quind. Epiph. dom.) Pál comes országbíró bizonyítja, hogy Boxa nemzetségbeli Simon fia: Tamás magister, korábbi pátens egyezséglevelének (866. sz.) megfelelően Lochk magister székely ispánnak, valamint fiainak: István királyi lovászmesternek, Andrásnak, Miklósnak, Mihálynak, Lochknak és Pálnak január 20-án (in quinden. Epiph.) megfizette budai értékelés szerint aranyban és forintokban azt az egy fertő híján kilenc márkát, mely összeggel hatalombaj vesztés terhe alatt tartozott nekik Lochk magister Imre nevű fiának megöléséért járó vérdíj részleteként. Eredeti, hártyán, hátlapján pajzs alakú pecsét nyomával, Zichy cs zsélyi lt: DL 76548. • Közlés: ZOkm I. 508— 509. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 406 (román fordításban). 923. 1337. január 29. (Wyssegrad, f. TV. a. Purif. Marié) I. Károly király hű szolgálataik jutalmaként, saját kérésükre, Senk-i Henneng comes Cybin-i ispánnak és Georg nevű testvérének adományozza az erdélyi Cybin megyében fekvő, elnéptelenedett Wecheerd, Thamaswelge, és Hemstelke/Ewstelke nevű birtokokat, melyek (királyi) várakhoz nem tartoznak és hűtlenségbe esett személyek bitorolják erőszakos foglalással. Tartalmi ái Dobokai János és Sztrigyi Péter erdélyi alvajdák 1406. november 23-i oklevelében, mely 1879-ben még a Miske cs mvhelyi lt-ban, 1902-ben pedig már Szeben város és a Szász Nemzet Lt-ban volt, ahol azonban jelenleg nem fellelhető. • Közlés: HOkl 337—338. — Ub I. 418—419. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 406— 407 (román fordításban). • Regeszta: Hurmuzaki 1/2. 455. — Ub I. 484. 924. 1337. február 22. (in quind. resesse regalis exercitus) Pál országbíró bizonyítja, hogy Pongrác fia: Tamás comes fia: Chanad esztergomi (Strigoniensis) érsek és örökös ispán, valamint testvéreinek (fr. c) fiai egyrészről, Chanad nemzetségbeli Dénes fia: Pál magister fia: Dénes magister, valamint testvérei: Pál és Péter másrészről az előtte folytatott osztályos perükben egyezségre léptek egymással. Ennek értelmében május l-jén (in oct. Georgii mart.) az érsek részéről Turusd-i Jakab, illetve Jaara-i László vagy Kanisa-i János, másfelől Dénes magister részéről pedig Pouer comes testvére: János klerikus vagy András fia: Miklós királyi emberek, a Chanad-i káptalan tanúbizonyságainak jelenlétében, két egyenlő részre osszák fel az erdélyi részekben vagy bárhol Magyarország határain belül fekvő, ősi öröklés jogcímén, oklevelek nélkül birtokolt jószágaikat, míg az oklevelek alapján kezükben levők azé legyenek, akinek a joglevelei az erősebbek. Másoknak az egyes birtokaikra emelt jogigényeire az tartozik felelni, akinek a részébe jutott az osztozkodás során a kérdéses jószág. Az idegenek kezéből visszaszerzendő örökjogú birtokaikat vagy kettéoszt-