Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

902. 1336. július 22. (f. II. a. Iacobi ap.) László magister, a székelyek három nemének, Chanad (vármegyének) és Byztrica-nak ispánja, a Raba és Rapcha folyó közötti királyi haderő vezére (princeps) vagy kapitánya bizonyítja, hogy a hadban jelen lévő Ws (d) Miklós kérésére megidéztette ugyan Bolkan-i János fia: László magistert, de a határnapon mindkét fél kérésére ügyüket más perben való egyidejű elfoglaltságuk miatt (propter prioritates termini) július 24-re (ad f. IV. a. Iacobi ap.) halasztotta. — Hátlapján azonos kézzel: Pro Nicolao dicto Ws contra Ladislaum filium Iohannis ad feriam quartam proximam ante festum beati Iacobi apostoli ad peremptorie responsionem faciendam prorogatorie. Eredeti, papíron, hátlapján két zárópecsét töredékével, Wass cs lt (DF 252741). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 391—392, 587 (román fordításban is, hasonmással). 903. 1336. augusztus 24. (in Bartholomei ap.) Szt. Mihály arkangyal gyulafehérvári (AlbTr) egyházának káptalana előtt néhai István erdélyi vajda özvegye: Péterfalvi (de villa Petri) néhai Henning leánya: Martha - anyai unokatestvére: Mergendhal-i Péter comes jelenlétében — azokat a Magyarországon fekvő Monozlo-i javait, amelyeket Szeben szék anyanyelvükön kiállított, most bemutatott oklevelében felsorolt és a vajdai udvar méltó berendezésére házasságkötésük idején 177 budai súlyú márka ezüst értékben átengedett különböző javak biztosítékaként néhai férje egykor neki lekötött, gyermektelen lévén, átengedi István vajda rokonának: Leuka-i Mihálynak, bizonyos pajzsok kivételével, melyekkel Martha asszony továbbra is szabadon kíván rendelkezni. — Méltóságsor: Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Miklós magister Hunyad-i főesperes dékánkanonok. Hártyára írt, függőpecsétes állítólagos eredetijéről Kemény József ugyan azt állítja, hogy a Komis cs lt őrizte, de annak nem csak mai állagában, hanem régi elenchusaiban sincsen nyoma. Kéziratos szövege csupán Kemény másolatában (DiplApp. II. 37) ismeretes. Újkori latin nyelvezete, légből kapott tartalma alapján kétségtelenül Keménynek tulajdonítható, teljesen használhatatlan, XIX. századi hamisítványnak minősítendő. Kritikájára 1. Sz 27/1893. 52-53 (Tagányi). — Karácsonyi: Jegyzék p. 36, 185. sz. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 559. • Közlés: Arch. f. Kundé öst. Gesch 5/1850. 379. — Ub I. 479—480. 904. 1336. szeptember 1. (in Sancto Emerico, in Egedii abb.) Simon erdélyi alvajda a gyulafehérvári (AlbTr) káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Lőrinc fia: Péter vagy Chama fia: Jakab vezesse be a feleket az alábbi csere során nekik jutott birtokba. Sumbur fiai: Gyvla/Jvla és Petheu/Petev, valamint a mondott Yvla fia: János, nővérüknek fiával: Dénes fia: Pál fia: Andrással együtt ugyanis Gurbo/Gorbo, Gurnuk/Churnuk, Bezdidtelek/Bezdidteluk, Salamontelek/Salamonteluk, Sumburtelek/Sumburteluk, Thohotelek/Thohoteluk, Komlostelek/Komlosteluk és Bayka/Banika nevű ősi birtokaikat, valamint a Gurbov/Gorbo-hoz tartozó Kylych nevű két hegyüket Doboka/Dubuka és Zolnuk/ Zonuk vármegyében, amelyeket szegénységük és elpusztulásuk miatt sem hasznosítani, sem megőrizni nem tudnak, elcserélték Hunthpaznan nemzetségbeli Ferenc fia: Pagan (d) István magister Zylwas/Ziluas, Septer és Evrmunus/Eeurminus nevű jószágaival. — Hátlapján azonos kézzel: Viris discretis et honestis, dominis et amicis suis reverendis, honorabili capitulo ecclesie Transsilvane.