Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Miklós és Szentkirályi (de Sancto Rege) István fia: Sándor bizonyítják, hogy korábbi memoriális levelük értelmében Beke fia: Jakab, Chezthwe-i nemes, január 15-én előttük, 25 magához hasonló rendű nemessel, Spanlaka-i András fia: Péter ellenében esküt kellett volna tegyen arra, miszerint nem vette el nevezett Péter lovát és hat fogának kiverésével sem károsította meg őt. A megjelölt időpontban azonban, az ő engedélyük alapján, fogott bírák útján a felek úgy egyeztek ki egymással, hogy lováért és fogaiért való kártérítésként Jakab átengedi Péternek teljes birtokrészét Spanlaka-n kivéve különösképpen azt a kúriahelyet (locum unius curie), melyet Chezthwe-i János fia: Miklós [már bírói úton elnyert. Végül szavatolta, hogy] saját költségén megoltalmazza Pétert e birtokban rokonai esetleges keresetével szemben. Ha ezt elmulasztaná, 20 márka finom ezüstöt fizet neki. Végül vállalta, hogy ezt az egyezségüket a káptalannal is írásba foglaltatja. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1336. október 18-i oklevelébe (912. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277306, pag. 1, nr. 2). • Regeszta: ErdKLt 1033. sz. 876.1336. február 18. (Wyssegrad, in Invocavit) I. Károly király annak érdekében, hogy Szt. Mihály erdélyi egyházának birtokai benépesüljenek, három évi mentességet ígér mindazoknak a szabad rendű embereknek, akik a káptalan Fehér vármegyében (in cttu Albensi) lévő Kappan nevű birtokára költöznek. Hirdessék ki tehát a vásárokon, hogy az odaköltözni szándékozó jobbágyát, a földbér kifizetése esetén, mindenki köteles elengedni. —A pecsét alatt olvashatatlan kancelláriai jegyzet. Eredeti, hártyán, hátlapján betiiggesztett felségpecsét maradványaival, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277278). • Közlés: CDHung VIII/4, p. 165—166. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 368—369, 585 (román fordításban is). • Regeszta: Eder in Felmer 44. — Transilvania 4/1871. 193 (Moldovanu, St.). — Hurmuzaki 1/1. 645. — ErdKLt 100. sz. 877. 1336. február 18. (Wyssegrad, in Invocavit) I. Károly király a Warad-i káptalannak. Miután András erdélyi püspök a havasalföldi részeken elvesztett középpecsétje alatt kelt privilégiumával és a jelen lévő Tamás erdélyi vajda személyes tanúskodásával bizonyította, hogy a szebeni szászok körében (in medio Saxonum Chibinyensium) fekvő Zalathna birtok Szt. Mihály arkangyal egyházát illeti (ad eandem ecclesiam se audivisse pertinere), azt a jogtalan foglalók kezéből visszavette. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Kelnuk-i Salamon fia: Nikolaus, illetve Koppan-i Vgrin fia: János vagy Gyog-i Buriw (d) Miklós a káptalant mint jogos tulajdonost iktassa vissza előzőleg körülhatárolt birtokába, az esetleges ellentmondókat pedig idézze Tamás vajda színe elé. Belefoglalva a váradi káptalan 1336. május 174 jelentésébe (897. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277279). • Közlés: Ub I. 471—472. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 367—368 (román fordításban). • Regeszta: Szeredai: Notitia 36—37. — CDHung VIII/4, p. 162—163. — ErdKLt 99. sz. 878. 1336. február 24. (sab. a. Reminiscere) Az erdélyi egyház káptalana Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán 1336. január 1-ji kérésére (874. sz.) saját 1335. szeptember 28-i jelentése (861. sz.) alapján privilégiumot állít ki a vajda által rokonának: Pagan (d) István magisternek adományozott, Nagyszamos melletti (iuxta fluvium Somus maiorem) Rona birtokkal (in cttu de Zonuk interiori) kapcsolatosan. — Méltóságsor: Domokos prépost,