Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

eltérő, mesterkélten archaizáló írása miatt, de főként, hogy a tartalom kifejezetten a később oklevélhamisításért kivégzett István deák, kolozsmonostori nótárius feleségének érdekeit szolgálta. Vö. LtKözl 55/1984. 134—137 (Jakó Zs.). 864. 1335. október 10. (f. III. a. quind. Mich. arch.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy amikor előtte Chestwe-i János fia: Miklós és Spanloka-i Egyed fiai: Lestyák és Péter Spanloka birtokbeli részükből két sessiót vagy kúriát a hozzájuk tartozó vagy járni szokott 300 hold szántófölddel és egyéb haszonvételekkel együtt Lestyák és Péter anyjának leánynegyedeként kiadni akartak, Spanloka-i Mathe fia: János fiacskái: István és Péter emiatt a helyszínen tiltakoztak, mert akaratuk ellen való dolognak mondották idegent részeltetni birtokukban (aliquem extraneum... in possessione eorum predicta admittere et cum extraneis participare), de hajlandóknak mondották magukat a kérdéses leánynegyednek az ország szokása szerint (prout regni consuetudo hoc habét) készpénzben való kifizetésére. — Hátlapján azonos kézzel: Pro Stephano et Petro filiis Iohannis filii Mathe contra Nicolaum filium Iohannis de Chestwe protestationalis. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsételés nyomával, DL 29120. 865. 1335. október 13. (in quind. Mich. arch.) Az erdélyi egyház káptalana I. Károly királyhoz. 1335. július 11-i parancsára (851. sz.) Benedek királyi ember Péter, a Nogfalu-i pap, káptalani kiküldött jelenlétében augusztus 12-én (sab. p. Laurentii mart.) Elie nevű Karasna/Karazna, vármegyei földet körülhatárolta és ellentmondás nélkül Tamás magisternek iktatta. — Hátlapján azonos kézzel: Excellentissimo principi et dominó, dominó suo, dominó Karulo dei gratia illustri regi Hungarie. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 30628. — Belefoglalva I. Károly király 1336. június 29-i oklevelébe (900. sz.), DL 31077. • Közlés: BánfOkl I. 83—84. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 362 (román fordításban). 866. [1335. október 14. után és 1336. március 20. előtt] Pál országbíró pátens oklevelében bizonyítja, hogy Lachk magister székely ispán, valamint fiai: István királyi lovászmester, András, Mihály, Lachk, Miklós és Pál úgy egyeztek meg Boxa nemzetségbeli Simon fia: Tamás magisterrel, hogy az három részletben 150 márka vérdíjat fizet nekik, amiért Lachk magister fia: Imrét, testvérüket, az Uros király elleni hadjáratból való visszatérése után a király udvarában, tisztázatlan körülmények között megölte. Említés Nagymartom Pál országbíró 1336. március 20-i (882. sz.) és március 22-i oklevelében (883. sz.). A keltezésre és az eset körülményeire vonatkozóan 1. ZOkm I. 446, 464—467. • Közlés: ZOkm I. 490—493. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 374 (román fordításban). 867. 1335. november 8. (in oct. Omn. sanct.) Szt. István első vértanú váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostorának prépostja Péter és konventje bizonyítja, hogy a Külső-Szolnok vármegyei (de cttu Zoulnuk exteriori) Kyszaruad-i nemesek: Mester fia: Péter fiai: Tamás és Miklós, valamint Kyszaruad-i Pál fiai: László, Imre, Márton, András és János együttesen november 8-án privilégiumba foglaltatás végett bemutatták Jakab [Ihelyesen: Pál] fia: János magister Külső-Szolnok vármegyei alispán [helyesen: ispán] 1335. szeptember 18-i pátens oklevelét (859. sz.) megegyezésükről. Ezt követően Zaruad-i Pál említett fiai kérésére