Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

(consideratione speciális et perpetue memorie commendabilis servitii dicti magistri Thome, quod nobis in terra Transalpina, ubi per Bazarab Olacum et filios eiusdem dictam terram nostram Transalpinam in preiudicium sacri dyadematis regii et nostri infideliter detinentes et valide genti nostre ibidem nobiscum habite hostilis insultus semel et secundario in quibusdam locis districtis et silvosis indaginibusque firmis stipatis sevissime obviavit, semper iuxta latus nostrum zelo sincere fidelitatis pre cunctis existendo et inter cetera sue strennuitatis studia quotiens equum nostrum sub nos habitum cespitari et fatigari cernebat, equum suum totiens subtus nos si necesse fuisset dare volens et in indubitate mortis periculo pro nobis pedes remanere non formidans exhibuit laudabiliter et inpendit). Eredeti, hártyán, függőpecsét töredékével, DL 2673. — A havasalföldi érdemek azonos szövegű elbeszélése I. Károly király 1335. május 19-i oklevelében is megtalálható, DL 58535. • Közlés: CDHung VIII/4. 57—60. — AOkm III. 174—177. — Hurmuzaki 1/1. 633—634 (május 19-re keltezve). — Ub I. 467 (részlet). — TSzle II 1964. 559 (26. sz. részlet, Györffy Gy.). — Kristó: Históriák 174—175 (magyar fordításban). • Regeszta: DIR C, veacul XIV, vol. III. 349-350. 844. 1335. június 24. (Wyssegrad, in Nat. Ioh. bapt.) I. Károly király Ferenc fia: Pagan (d) István magister Kwkulleu-i várnagy kérésére átírja az erdélyi káptalan 1335. május 22-i oklevelét (840. sz.) Buza birtok, valamint a hozzá tartozó Chyka és Centhe (Doboka vm) határjárásáról. Egyidejűleg, szolgálatai jutalmaként, megerősíti őt azokban a határokban, amelyekkel egykor ő is bírta ezeket a jószágokat. — Hátlapján, közel egykorú kézzel: Super Buza et ad eam pertinentes. Eredeti, egérrágta, megcsonkult hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, DL 31076. 845. [1335. június 27. előtt] Zolnuk vármegye ispánja és négy szolgabírája bizonyítja, hogy egyrészről Keures-i Pál fiai: György és Miklós, valamint Rezege-i Sándor, másrészről Myko fia: Péter és fiai: János, Domokos, László, Mihály, Lukács és Tamás, fogott bírók közvetítésével, kiegyeztek az egymás ellen kölcsönösen elkövetett vérontások és emberölések ügyében. Említés a váradi káptalan 1335. június 27-i oklevelében (846. sz.), DL 30627. 846. 1335. június 27. (in Ladislai reg.) A Warad-i káptalan, a Zolnuk vármegyei ispán és szolgabírák erről kiállított oklevele alapján (845. sz.) bizonyítja azt a megegyezést, amelyet fogott bírák hoztak létre egyrészről a Keures-i Pál fiai: György és Miklós, meg Rezege-i Sándor, másrészről pedig a Myko fia: Péter és fiai: János, Domokos, László, Mihály, Lukács és Tamás közötti kölcsönös emberöléseket és vérontásokat illetően. Eszerint Keureus-i Pál fiai: György és Miklós testvérüknek: Péternek a megölését Myko fia: Péter fia: Miklósnak a meggyilkolásával kiegyenlítettnek vették. Péter fia: János három ujjának levágását, megsebesítését és vérének ontását Pál fiai: György és Miklós azoknak a bírságoknak az elengedésével tették jóvá, amelyekben Myko fia: Pétert és fiait velük szemben elmarasztalták. Végül a két család közötti béke állandósítása érdekében Myko fia: Péter nagyobbik leányát Keurus-i Pál fia: Györgynek, Keurus-i Pál kisebbik leányát pedig Myko fia: Péter