Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

gyobb súlyú három márka és fél fertő finom ezüstöt kellett volna adnia, de mivel nem fizetett, tilalom alá vetette. — Igun-ban Johann plébános 317 füst után, egy kuntinus híján, nagyobb súlyú három és fél márka és fél fertő finom ezüstöt fizetett. Eredeti, hártyán, melyet 1485 után könyvkötéshez használtak fel, Szeben város lt, Urk. Nova collectio posterior, lada 82, nr. 1829 (DF 292768). • Közlés: VerArch 13/1876. 367—369 és 15/1880. 177—178. — Ub I. 464— 465. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 341—342 (román fordításban). 832/1. 1334. december 24. (Wyssegrad, sab. a. Ioh. ev.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán Péter magisternek, Baluanus vára várnagyának. Az erdélyi káptalan jelentéséből arról értesült, hogy Apa fiai: Miklós, Gergely és Jakab Zonuk vármegyei határjeleit I. Károly király parancsából (805. sz.) kiigazíttatták határjárás útján. Mások jelentéséből pedig arról szerzett tudomást, hogy ennek során nem kevéssel megrövidítették Baluanus vártartományát, noha Zonuk vármegye ispánsága már régtől fogva az erdélyi részek vajdai tisztségénekjoghatósága alá tartozott. Utasítja tehát a várnagyot, hogy gondoskodjék az erdélyi káptalanbanjogainak fenntartásáról, ha tényleg Baluanus vártartományának kárára módosították volna a határjeleket. Eredetije egykor, a közlő szerint, a Bethlen cs lt-nak Apaffy-iratai között volt, ahol azonban nem található, és kéziratos szövege ma már egyedül Kemény József gyűjteményéből (DiplTrans I. 334) ismeretes. Feltehetően a Szolnok vármegye hovatartozásáról folyó egykori tudományos vita kapcsán, közvetlenül 1830 előtt keletkezett hamisítvány. Történetileg használhatatlan, tudóskodó tákolmány annak ellenére, hogy Kemény felhasználta hozzá a 805. és 808. sz. alatti szintén kétes hitelű, sőt hiteles (764. sz.) oklevelek szövegét is. • Közlés: NemzTárs 1830. 106 (Kemény J.). 832/2. 1334. Márton fráter gyulafehérvári (Albensis in partibus Transsilvanis) domonkos perjel, Henrik a Chanad-i egyház Maroson túli (de Ultra Morisio) főesperese, a Szentszéktől az ügy elintézésére kiküldött bírák és a szintén kirendelt István pécsi (Quinqueeclesiensis) prépostot helyettesítő János Vrs-i főesperes az egri (Agrienis) egyházból bizonyítják, hogy a Medyes-i dékánság papjai közül megjelent előttük Wylandus Medyes-i, Péter eceli (de villa Hechylini), Nikolaus Kobs-i, Michael Nymch-i, Johann farkastelki (de villa Farkasii) és Hermann Musna-i plébános, valamint Christian Prochia-i plébános a távol maradt Johann Beretholm-i, Demeter riomfalvi (de villa Ryhuini), Péter Alma-i, Martin weisdorfi (de Alba Willa), Johann Sarus-i, Wolfgang Waludia-i, Ulrich tabiási (de villa Thobie) plébánosok teljes felhatalmazással bíró ügyvédjeként és András erdélyi püspök, az erdélyi káptalan kanonokjai, János magister fehérvári (Albensis) főesperes, a Medyes-i dekánátus vezetője kérdésére kijelentették, hogy egyházaikban a templomból való kitiltást tizenöt napot követő hat napra, illetve makacsság esetén újabb hat napra korlátozzák, de a feloldozást maguknak vagy feletteseiknek tartják fenn. Ái Lángom Johann közjegyző 1418. július 20-i oklevelében (ZsOkm VI. 2199), DL 36297. 833. 1334. Közjegyző által hitelesített, két pecséttel ellátott fogott bírói (duobus sigillis iudicum delegatorum et manu publica roboratum) oklevél arról, hogy Boz dézsmájának fele az erdélyi káptalant, negyedrésze pedig a gyulafehérvári főesperest illeti.