Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Eredeti, hártyán, hátlapján rányomott pecsét helye, DL 30625. • Közlés: Pray: Annales II. 25—26 (töredékesen). — CDHung VIII/3. 679—680 (töredékesen). — Transilvania 4/1871. 180—181 (Moldovanu, St.). — Hurmuzaki 1/1. 626—627. — Ub I. 458—459. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 291—292, 573 (román fordításban is). — TSzle 7/1964. 556—557. (17. sz. részlet, Györffy Gy.). • Regeszta: AOkl XVII. 2. sz. 769/2. 1333. január 13. (in oct. Epiph. dom.) Péter prépost és Szt. István első vértanú váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostorának konventje bizonyítja, miszerint Phylpe fia: Egyed fia: Myke Magasabram-i nemes előttük úgy nyilatkozott, hogy gyermektelen és illetékes rokonok nélküli személy lévén, a Zoulnok vármegyei Mogosabram nevű birtokát urának, a szintén jelen lévő Durug fia: Péter fia: Iwachyn-nak adta, mert ő, apja: Egyed és testvére (fr. c): Péter magister halála után megvédte őt és mindenben segítségére volt. Erről a nyilatkozatáról privilegiális oklevelet állítanak ki. Eredeti, hártyán, függőpecsétje leszakadt, Pálffy cs központi lt (DF 254750). • Regeszta: AOkl XVII. 15. sz. 770. 1333. március 1. (Vyssegrad, d. I. Mártii) Jacobus Berengarii, a Grasse-i (Crassensis) monostor gondnoka (operarius), az apostoli szék magyarországi nunciusa és tizedeinek behajtója nyugtázza az erdélyi egyházmegyebeli altizedszedőitől (subcollectoribus): Tamás őrkanonoktól, valamint János és Benedek magisterektől, főesperesektől az V. Kelemen pápa által hat esztendőre kivetett tized és a három év óta betöltetlen magyarországi javadalmak első, illetve második évi részlete címén beszedett alábbi összegeket: 86 és fél márka, valamint négy nehezék nyers (in massa) ezüst, 108 budai (Budensis) márka és 22 garas értékben, 16 budai márka és egy fertő garasokban. Három darab arany (tres petias auri) hat budai márka és garasokban egy fertő értékben. Három forint és négy tatár aranydénár (quattuor denarios aureos Tartarorum), egy budai márka és fertő, valamint két garas értékben. Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú, befüggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277272). • Közlés: Ortvay: Geogr. II, p. XXI. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 293, 574 (román fordításban is). • Regeszta: ErdKLt 96. sz. — AOkl XVII. 94. sz. 771. 1333. március 11. (V. f. a. Letare) A Varad-i káptalan előtt Chahal-i Péter fia: János serviense: Omode fia: István ura nevében tiltakozik amiatt, hogy Tamás fia: János a pecsét megsérülésének ürügyén hamis pecséttel ellátott hamisított okleveleket szokott a Szt. István első vértanúról elnevezett váradhegyfoki (de promontorio Varadiensi) konventben annak pecsétje alatt megújítani, és letilt minden olyan oklevelet, amelyet Tamás fia: János ezen a címen bármelyik egyháznál ura kárára megújíttatna. — Hátlapján azonos írással: Pro Iohanne filio Petri de Chacal contra Iohannem filium Thome protestatoria. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét töredékeivel, Kemény József gyűjteménye (DF 253421). • Közlés: AOkm III. 9 (hibásan március 12-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 294—295 (román fordításban). • Regeszta: EMOkl 41. sz. — AOkl XVII. 112. sz. 772. 1333. április 14. (Vyssegrad, f. IV. p. oct. Pasce) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán Külső-Szolnok (de Zonuk exteriori) vármegye négy szolgabírójának. Ottani comese: