Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, DL 2331. E szöveget szinte változtatás nélkül megismétli I. Károly 1332. november 22-i és 1333. november 25-i oklevele, HOkm I. 164—165 (DF 248035). • Közlés: AOkm II. 628—629. — Hurmuzaki 1/1. 623—624. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 282—283 (román fordításban). • Regeszta: TSzle 7/1964. 555 (13—14. sz. Györffy Gy.). 762. 1332. november 4. (in Wyssegrad, f. IV. p. Omn. sanct.) I. Károly az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében embere: Péter fia: Pál vagy Péter fia: Mihály újítsa meg István fiai: Domokos és János, valamint Miklós fiai: Pál és János Zamarkuth és Lerenchteleke nevű (Torda vm) földjének vagy birtokának határjeleit. Az esetleges ellentmondókat idézze az erdélyi vajda színe elé. — Hátlapján azonos kézzel: Fidelibus suis capitulo ecclesie Transsilvane pro filiis Stephani et filiis Nicolai reambulatorie. Eredeti, hártyaszeletkén, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 30104. 763. 1332. november 26. (VI. Kai. Decembris) I. Károly király megerősítve átírja Mortun-i Simon fiai: Pál országbíró és Lőrinc Zarand-i ispán javára 1332 folyamán kiadott több saját oklevelét, főként a Bazarab elleni havasalföldi hadjáratban való helytállásukkal szerzett alábbi érdemeikért: Merita, que... in diversis expeditionibus nostris, prosperis et adversis cum omni fidelitatis studio laudabiliter impenderunt, et specialiter nam cum exercitum nostrum, regio edicto convocatum movissemus et quedam confinia regni nostri, que in terra Transalpina per Bazarab filium Thotomerii scismaticum in nostrum et sacre nostre corone non modicum derogamen detinebantur et detinentur, adissemus, idem Bazarab infidelis Olacus noster, maligno conductus consilio, non verens, nec attendens, ut qui naturali dominó resistere moliuntur, divinis dispositionibus manifeste videntur obviare, sua maleficia in mentis secreto concepta, in opus producere non expavit et se nostre maiestati seditiose et proditionaliter opposuit ausu temerario preliantem, ubi non paucarum regni nostri nobilium, mere fidelitatis fervore prefulgentium capita necis periculum subierunt, ubi multorum regnicolarum nostrorum fidelitates indicibilis sanguinis eorum effusio patefecit, ubi non modice captivationes, tormentationes, excidia et rerum pericula Hungarice nationis extiterunt, idem magister Laurentius virtutem virtuti accumulans, ut vir strennuus et miles intrepidus viriliter dimicavit; cuius militie argumentum rubrica proprii sanguinis et cruoris nimia effusio demonstravit, nam nobis et regni nostri baronibus cernentibus in manu sinistra incurabiliter extitit vulneratus. Quid plura! Ymo non metuens mortis, periculum et rerum dampna sibi imminere pro defensione nostre maiestatis captivitati se submisit. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, DL 2733. • Közlés: CDHung VIII/3. 623—627. — Hurmuzaki 1/1. 624— 626. — TSzle 7/1964. 555—556. 15. sz. (részlet, Györffy Gy.) — DIR C, veacul XIV, vol. III. 286—288 (román fordításban). 764. 1332. december 8. (II. d. oct. Andree ap.) Az erdélyi egyház káptalana I. Károly királyhoz. 1332. október 6-i parancsára (760. sz.) Mera-i Miklós és Swk-i István királyi kiküldött Bulchu magister Zothmar-i főesperes, kanonok káptalani bizonyság jelenlétében november 24-én (f. III. a. Katherine virg.) a helyszínen lefolytatott vizsgálat során megál-