Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Lykashatar vocata, que distingit a parte Keykes ad terram Nuzal. Inde descendit per Munurospataka ad Melyespataka et per Melyespataka currit ad Genokuta, que dividit a parte terre Manik ad terram Buza. Inde a Genokuta supra Melyespataka tendendo et a Melyespataka ascendit ad Beerc Dubrahegese nominatum et per idem Beerc vadit usque ad magnum Kapus, quod separat a parte terre Sumbur ad terram Buza et per idem Beerc vadit ad montem Lumpeyrthegese vocatum, qui mons Lumpeerthegese dividit a terris Zentmihalteleke et Myzkut ad terram Buza et sic mete earundem per circuitum terminantur. Item mete terre Gulateleke nominate incipiunt sic, quod prima meta est lapidea a parte terre Markhaza [in] terra arabili iuxta viam. Inde transit per rivulum versus meridiem ad finem loci Almakereke vocatum [!]. Abhinc currit ad duas arbores ilices. Hinc tendit supra montem et currit per Beerc ad unam metam terream, que est supra Buzyas, que meta dividit a terra Baree ad terram Gulateleke. Inde ab ipsa meta descendit ad magnam viam, que vadit versus Bonchyda, que via dividit a parte terre Suuk ad terram Gulateleke et per eandem magnam viam vadit ad rivulum Woryupataka nominatum. Inde de ipso rivulo ascendit ad unum Beerc, in quo Beerc est una meta terrea, que meta separat a terra Suuk ad terram Gulateleke, a qua meta currit ad locum Abelharazta nominatum et ibi est una meta terrea, que distingit a terra Bonchyda ad terram Gulateleke. Abhinc descendit ad stagnum Rekettou, quod Rekettou dividit a terra Zeek ad terram Gulateleke. Inde in rivulo Reketpataka vocato infra ubi cadit Reketpataka in Zelechpataka. Inde in fluvio Zelechpataka tendit supra a quo fluvio Zelechpataka ascendit ad unum Beerc, quod est inter duas silvas Zelech et Taba nominatas, quod Beerc dividit a terra Zeek ad terram Gulateleke. Abhinc ascendit ad maius Beerc, quod est in capite Wyliafeu et inde descendit ad priorem metam lapideam a principio nominatam, et sic mete terre Gulateleke terminantur. — Méltóságsor: Miklós prépost, San[tus éneklő-, Tamás őrkanonok], Salamon Torda-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, fiiggőpecsétje leszakadt, Wesselényi cs bp-i lt: DL 105380. — Az erdélyi káptalan 1417. január 134 oklevele ái a Buza, Gyeké, Feketelak és Noszoly határát leíró szövegrészt, DL 28723 és Kornis cs lt (DF 257650). Ennek hátlapján rájegyzés a XVI. század első feléből: Metalis Beke [!] et Aranzenthmyklos. — Transcriptae et extradatae sunt présentes pro generoso domino magistro Ladislao Czehffey de Noszaly. 1650 die 28 Septembris. Stephanus Palffy m. p. • Közlés: AOkm II. 394^—401. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 275—281 (román fordításban). — Károly Róbert emlékezete 162-163 (részlet, magyar fordításban). 645. 1329. április 16. (Vissegrad, in Ramispalmarum) I. Károly király a szebeni (Cybiniensi) és a hozzá tartozó többi districtus szászai egyetemének követei: Brasso-i Nikolaus magister szebeni comes, Balbuch fia: Nikolaus, Vytk fia: Nikolaus és Chenk-i Renerdus útján előterjesztett kérésére Heesfolva birtokot, amelyet Vosmoth fia: Dániel erővel elfoglalt és Tamás erdélyi vajdától, Zolnuk-i ispántól magának kért fel adományul, miután a vajda is megerősítette, hogy az régtől fogva az ő örökjogú jószáguk, visszaadatja jogos tulajdonosaiknak: Keresztényszigeti (de Insula Cristiani) Cristian fiainak: Salamonnak és Herbordnak, valamint Érmen fia: Hennengnek. Egyidejűleg Dánielnek örök hallgatást parancsol e birtokot illetően. Ái az erdélyi káptalan 1358. július 74 oklevelében, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253676). • Közlés: TTár 1888. 596 (Lázár M.). — Ub I. 426—427. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 282 (román fordításban). • Regeszta: EMOkl 561. sz. (április 15-re keltezve).