Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

despota Magyarországot pusztító csapatai támaszpontjául szolgáló bulgáriai Guren vára elfoglalásának, és a Nogmyhald-i végvárból a bulgárok, Bazarab havasalföldi vajda, Rácország szakadár királya és a tatárok ellenében folytatott, rokonai és serviensei körében komoly emberáldozattal járó, sikeres harcainak alábbi elbeszélésével: Amplius idem magister Dionisius nisu solicito satagens vires nostre potentie augmentare, quoddam castrum Guren vocatum in Bulgária habitum, ex quo per gentem despoti sive ducis de Torno nostri regnicole ibi in confinio constituti diris vastibus et invasionibus hostilibus ac hominum utriusque sexus captivitatibus frequentius vexabantur sue laudabilis fidelitatis studio pervigili occupavit et nostro regimini subiugavit. In cuius castri captione, quamvis ipse fere triginta personarum nobilium proximorum eius et servientum mortem fuerit perpessus, tamen dictis regnicolis nostris non parva quietis commoda adinvenit pariterque regiminis nostri honorem non modice dilavit. Ultimo, quod cum nos ipsum magistrum Dionisium ad nostri regiminis augmentationem fideliter ab experto ferventem in castro nostro Nogmyhald vocato in confinio existente, contra Bulgaros, Bazarab woyuodam Transalpinum, regem Rascie scismaticum, ymo et Tartaros fines regni nostri ubi et unitatem ortodoxse fidei continue hostiliter invadentes constituissemus, iidem de consuete sagacitatis solicitudine contra predictos nostros et regni nostri potius autem fidei katolice inimicos dictas fines regni nostri illesas et pacificas conservavit. In quarum finium stúdiósa et strennua conservatione ultra quam centum personarum nobilium proximorum eius et servientum cedem et excidium pertulit pro nobis et regno. Ái I. Lajos király 1347. április 17-i oklevelében, Batthyány cs körmendi lt: DL 100035. • Közlés: TSzle II 1964. 551—552 (részlet, Györffy Gy.). — Kristó: Históriák 168—170 (részlet, magyar fordításban). 640. 1329. április 2. (in Saar, in Letare) Tamás magister vasvári (Castriferrei) ispán és Saar-i várnagy a vasvári káptalannak. Testvérével: István magisterrel kötött alábbi megállapodásáról e levelében és alispán serviense: Lőrinc magister útján tett bevallását mindkettőjük részére foglalják oklevélbe. Eszerint ő átengedi testvérének Dyun várának, a vár alatti falunak és Stepklehata falunak őt örökjogon illető harmadrészét. Ezért viszonzásul István magister az erdélyrészi fehérvári (de Alba in partibus Transsilvanis) egyház káptalana előtt július 25-én (in Iacobi ap.) 50 budai súlyú márkát fizet neki, halogatás nélkül, jó fehér ezüstben vagy dénárban és az erdélyi részekben lévő Dubrunhaza vagy folva nevű faluját tartozik neki elörökíteni. Belefoglalva a vasvári káptalan 1329. április 7. előtt kelt oklevelébe (642. sz.), Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260593). • Közlés: BánfOkl I. 60—61. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 272 (román fordításban). 641. [1329. április 6. előtt] A Koloz-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Elefanth-i Deseu magister (m) Sebeswar-i várnagy az Ewsy-i András fia: Mátyás elleni gyilkosság miatti perben Kwblus-i Peteu fiait: Miklóst és Istvánt, valamint Ahton-i László fia: Adorjánt is képviseli. Említés Nagymartom Pál országbíró 1329. április 84 oklevelében (643. sz.), DL 2536. • Közlés: AOkm II. 393. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 274—275 (román fordításban).