Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1328. május 4. 229 (auditor sacri palatii), akit XXII. János pápa az egyrészről András erdélyi (in partibus Transsilvanis) püspök, káptalana, [személy szerint] János fehérvári (Albensem) és Schama Kukulu-i főesperesek, másrészről a Schebs-i, Kizd-i, Gozd-i, kis- és nagyküküllői (de Kukulu maiori et minori), valamint szentlászlói (de Sancto Ladislao) dékánság vezetői, továbbá Péter Ygim-i és a Medies-i plébánosok között a tizedek, census-ok, az elhunyt dékánok javai, jogaik és kiváltságaik megsértése, az említett dékánok és rectorok elnyomása, fogságba vetése, végezetül a kinevezésük és megerősítésük ürügyével, illetve a püspöki és főesperesi visitatio-k alkalmával tőlük kikövetelt összegek miatti panaszok, illetve fellebbezés kivizsgálására, tárgyalására és megítélésére felhatalmazott, a per eddigi folyamán tett intézkedéseiről piacenzai (de Placencia) Gerardus de Medicis császári felhatalmazású közjegyzővel közhitelű oklevelet állíttat ki. Eszerint a felperes dékánok képviseletében előtte megjelent Henrik [fia:] Johann felapoldi (de Appoldia superiori) és Henrig [!fia:] Johann Bazna-i plébános meghallgatása után kérésükre megidézte az [erdélyi] püspök és káptalan ügyvédjét: István kanonokot, valamint János fehérvári főesperes képviselőjét: Ambrosius de Mediolano jogtudós ügyvédet (iurisperitum procuratorem), és kiközösítés terhe alatt kötelezte őket arra, hogy a per befejezéséig, engedélye nélkül, ne távozzanak el a római kúriából. Majd 200 márka ezüst büntetés terhe alatt elrendelte, hogy a felek ügyvédjei határidőre mutassák be az ellenfeleik által is hitelesnek elismert megbízólevelüket. Ezt követően a felperes dékánok ügyvédjei hét keresetlevelet (libellos seu petitiones), az alperes püspök és káptalan ügyvédjei pedig kilenc ellenkeresetet (libellos reconventionales) nyújtottak be és vitattak meg több időpontban tartott sorozatos tárgyalásokon. A bizonyítási eljárás megkezdése előtt a felek képviselőit a Szentírásra letett esküvel kötelezte az igazmondásra. Végül a felperesek ügyvédjének Henrig fia: Johann felapoldi plébánosnak kérésére megtiltotta, hogy a per tartama alatt bármelyik fél olyan új elemet (novitatem) bevezessen a vitatott kérdésekben, mely kárára lehetne a másik félnek és hátrányosan befolyásolná az eljárás lefolytatását. Mindezeket a közjegyzőn kívül az auditor szintén közjegyzőként működő írnokai: Johannes de Aqua Mundula, Juncta Radicophano, Johannes de Ponté Curvo magisterek tanúkként tanúsítják, az auditor pedig saját függőpecsétjével is megerősíti. Eredeti, hártyán, közjegyzői signummal és Dynus prépost auditor nevét is feltüntető függőpecséttel, a medgyesi szász ev. káptalan lt-ban (DF 292064). • Közlés: Theil—Werner 6—10. — Ub I. 415-418. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 253—256 (román fordításban). • Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 805. sz. — AOkl XII. 242. sz. 618. [1328. május 4. és 1330. május 30. között) A felek meghatalmazott képviselőivel egyetértésben a pápai kúriában fogalmazott egyezségtervezet az András gyulafehérvári (Albensis in partibus Transsilvanis) püspök és káptalana, valamint Michael Kelnuk-i plébános, Sebus-i dékán között több mint négy éve folyó és az apostoli székre fellebbezett census-perben. A Sebus-i dékánság papjai, belátva tévedésüket, visszatérnek a püspök és a káptalan iránti engedelmességre, fellebbezésüket visszavonják, és ezt követően — 200 márka finom ezüst büntetés terhe alatt — visszamenőleg is megfizetik a káptalannak járó, elődeik által korábban vakmerően megtagadott censust, azaz minden 60 füst után évenként egy budai (Budensis) súlyú márka finom ezüstöt. A jövőben azonban nem a káptalan embere veszi számba a füstöket, hanem a dékán minden év december 8-ig (III. d. p. Nicolai) papjai részéről 52 budai súlyú márkányi finom ezüstöt szolgáltat be Gyulafehérváron (in civitate