Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

század fordulójára datálható összeállítás anyagában is, uo., nr. 7 (DF 238229). • Közlés: MonEcclStrig III. 116. — SzOkl VIII. 14—15. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 231—232 (román fordításban). — Kordé 92—93 (magyar fordításban). • Regeszta: AOkl XI. 385. sz. 607. 1327. augusztus 2. (Thorda, crast. oct. Iacobi ap.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyi részek nemeseivel és szolgabíráival augusztus 2-án Thorda-n tartott közgyűlésén az esztergomi (Strigoniensis) káptalan képviseletében Gyermek (Puer d.) Theophyl prépost és Gergely magister kanonok, hivatkozva Sándor comes országbírónak, mások mellett a vajda részvételével hozott ítéletére (596. sz.), mely a Kyzd-i székelyek által hosszú idő óta erőszakkal elfoglalt Feluinch nevű birtokukat, minden tartozékával együtt véglegesen visszaadta az esztergomi káptalannak, tiltakoztak amiatt, hogy amikor Márk nevű királyi ember, az erdélyi káptalan tanúbizonyságának jelenlétében, be akarta iktatni a káptalant e birtokba, a székelyek nagy sokasága a közúton (in via publica) személyükben fenyegetve feltartóztatta őket, a király parancsát sem látni, sem meghallgatni nem voltak hajlandók azt hangoztatva, hogy Sándor comes országbíró pénzzel megvesztegetve hamis ítéletet hozott, és fenyegető erőszakoskodásukkal megakadályozták bevezetésüket a birtokba, valamint a határ kijelölését. Tiltakoztak továbbá azért is, hogy e székelyek a május 30-án (in vig. Penthec.) meghozott ítélet után, egyéb jogtalanságokon kívül, 150 márkát hajtottak be az ottani lakosokon. Végül a közgyűlés színe előtt felszólították a székelyeket, hogy hagyjanak fel a lakosság zaklatásával, bírói és urasági hatalmuk alá kényszergetésükkel. — Hátlapján azonos kézzel: Super protestatione facta contra Syculos de Kyzd pro preposito et capitulo ecclesie Strigoniensis. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, az esztergomi káptalan mlt-ban, lad. 66, fasc. I, nr. 9 (DF 238231). — Egyszerű másolata megtalálható a Felvincért folyt perlekedés anyagát tartalmazó, írása alapján a XV—XVI, század fordulójára datálható összeállításban is, uo., nr. 7 (DF 238229). • Közlés: MonEccStrig III. 117. — SzOkl VIII. 16—17. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 232—233, 389—390 (román fordításban is). — Kordé 93— 94 (magyar fordításban). • Regeszta: AOkl XI. 389. sz. 608. 1327. szeptember 12. (Wyssegrad, sab. a. oct. Nat. virg.) I. Károly király Zonuk, Karazna, Zothmar és Vgacha vármegye ispánjainak, alispánjainak, és alvárnagyainak (vicecomitatus et vicecastellanias eorumdem gerentibus). Az erdélyi egyház megyéjükbeli jobbágyait ne zaklassák élelemadó és tized követelésével, mert az általa adott szabadságok értelmében azokat az alábbi bíráskodási kiváltságok illetik meg: Az egyház birtokain adódó mindenféle ügyben kizárólag az egyházi bíró illetékes. Az idegenekkel való perekben a bizonyítás egyháziak és idegenek közül állítandó tanúkkal történik, de ha idegen tanú nem állítható, a bizonyítás csupán egyházi népek közül való tanúval is lefolytatható. Ha egyházi birtokon elfogott idegen vádlott ítélet előtt elszökik, az ilyen vétkes felett, ha újra el is fogják, már csak a saját bírája ítélhet, akit evégett meg kell keresni. Egyházi birtokra menekült bűnös felett viszont az egyházi bíró tartozik a panaszosnak igazságot szolgáltatni. Az egyházi népek közül idegen birtokon bűnt elkövető személy felett a tett helyén illetékes bíró ítélkezik. A rendelkezés pontos szövege: Cum nos ecclesie nostre Transsilvane hanc libertatém ex nostra regia benignitate duxerimus dandam seu conferendam, videlicet quod omnes causas in possessionibus ecclesie emergentes populorum ecclesie et aliorum quorumlibet extraneorum, nobilium et innobilium iudex ecclesie possit iudicare. Item si alicui populorum