Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

7324. február 9—március ¡4. 183 — Transilvania 4/1871. 140—141 (Moldovanu, St.). — Hurmuzaki 1/1. 588—589. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 109—110 (román fordításban). • Regeszta: Ub I. 381. — AOkl VIII. 56. sz. 477. 1324. február 9. (in oct. Purif. virg.) Az erdélyi egyház káptalana kanonoktársának: Benedek Cluswar-i plébánosnak atyafiai: Mihály, Pál és Tumpa nevében előterjesztett kérésére átírja Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i és szebeni (de Cybinio) ispán 1324. szeptember 2-i pátens oklevelét (504. sz.) arról, hogy Lebee (d) István fia: László Zenthmartun nevű birtokát a fentebb megnevezett személyekre bízta (super commissione térre Z...facta). — Méltóságsor: Miklós prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Adorján Kyzdy-i főesperes dékánkanonok. Ái az erdélyi káptalan 1336. szeptember 23-i oklevelében (907. sz.) DL 2256. Az oklevél, a keltezése köriili ellentmondások feloldhatatlansága következtében, hamisítványnak tekintendő. Eddig azt a képtelenséget, hogy a keretoklevél kelte korábbi, mint az átírt szövegé, másolási hibának vélték és az utóbbi évszámot 1325-re javították. Ezt a megoldást azonban a méltóságsor nem engedi meg, általa újabb kronológiai ellentmondás és egyéb zavar is keletkezik. A méltóságsorban említett Adorján kezdi főesperes 1323. május 5. és 1324. március 14. közötti időben szerepel a káptalan dékánjaként. Őt pedig ebben a tisztségben 1324. tavaszától fogva 1325 áprilisának végéig az a Benedek nevű kolozsvári plébános kanonok követte, aki éppen a gyanús hitelességű vajdai oklevél átírását kérte. Elképzelhetetlen tehát, hogy ha egyszerű másolási hibáról lett volna szó a keltezésben, az elkerülte volna egy olyan személy figyelmét, aki — rokonai révén — személyesen is érdekelt lehetett az ügyben. Ezen az alapon az is feltételezhető, hogy erre az átírásra Benedek plébános 1326. július 8-a és szeptember 13-a között bekövetkezett halálát követően évekkel később, talán nem is sokkal a korábbi hamisításokat legalizáló 1336. évi átírást (907. sz.) megelőzően kerülhetett sor, amikor a korábbi vajdai címhasználat és a káptalani tisztségek kronológiájától való eltérés már nem szúrt szemet. Ahhoz azonban, hogy a fenti kérdéseket felvető két szöveg simán bekerülhessen a káptalan regisztrumába, bizonyára hozzájárulhatott az is, hogy még 1336-ban is néhai Benedek plébános egykori kanonoktársai viselték a káptalani tisztségeket és a befolyásos Rődi Cseh család tagja állította azt, hogy az oklevél eredetijét ellopták levelesládájából. • Közlés: CDHung VIII/2. 589— 590 (1324-re keltezve), VIII/6. 85—86 (1325-re keltezve). — Kemény: Notitia I. 29—31 (1324-re keltezve). — Ub I. 390—391 (az évszám 1325-re való kiigazításának indokolásával). — DIR C, veacul XIV, vol. II. 140— 141 (román fordításban). • Regeszta: AOkl VIII. 66. sz. (1324-re keltezve) és IX. 47. sz. (1325-re keltezve). 478. 1324. március 14. (f. IV. p. Reminiscere) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy egyrészről Pouka fiai: Henning és Bochen, másrészről Salamon fiai: Michael és Nikolaus, valamint Dániel fiai: Michael és Nikolaus a Gregorfya és Laadnuk közötti Jacabpataka nevű föld miatti régi vitájukban úgy egyeztek ki egymással, hogy annak keleti fele Henningé és Bochené, az északi fele pedig Salamon és Dániel említett fiaié legyen. E két részt az alábbi határvonal választja el: A parte videlicet meridionali incipit a quodam pyro a parte ville Alardi, ab eadem parte meridionali et descendit per quendam rivulum. Deinde descendit per gyrum prati populorum de rufa Ecclesia, prato ad Rufam Ecclesiam pertinente, et pervenit ad metam antiquam. Deinde currit ad fluvium Zekes et signanter ad unum fontem aque, a quo fonté reflectitur ad orientem et tendit ad monticulum Hegysholm vocatum, ubi similiter est meta antiqua et ibi terminatur. Et assumpserunt partes, ut super hiis signis metas eminentes erigere tenentur et erigerent sine mora. A felek ünnepélyesen kötelezték magukat arra is, hogy amelyikük a perlekedést újrakezdené, annak a része a másik félre szálljon át örökre. — Méltóságsor: Miklós prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Adorján, Kysdy-i főesperes, dékánkanonok. Ái az erdélyi káptalan 1407. július 13-i oklevelében Iktári Bethlen cs lt (DF 255001). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. II. 116—117, 361—362, 413 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl VIII. 107. sz.