Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Belefoglalva az erdélyi káptalan 1320. március 1-ji oklevelébe (351. sz.), DL 36540. • Közlés: Ub I. 343— 344. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 339 (román fordításban). • Regeszta: AOkl V. 709. sz. 351. 1320. március 1. (sab. a. Oculi) A gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalana bizonyítja, hogy Miklós erdélyi alvajdának és a Fehér vármegyei (provincie Albensis) szolgabíráknak Herbord fia: néhai Blasius comes fia: Herbord és testvére: Nikolaus Weze nevű birtokához tartozó bizonyos föld iktatását és határjárását illető 1320. február 19-i (349. sz.) és 1320. február 28-i kérésére (350. sz.) Dausa erdélyi vajda és Zonuk-i ispán embere: Tuluay (d) Miklós, Balázs diakónus, karbeli klerikus tanúbizonysága mellett, február 25-én (in Matthie ap.) a kérdéses birtokot a Munerad nevű föld és a káptalan Chergeud nevű földje felől a következőképpen határolta el: Cuius prima meta de novo erecta incipit circa fluvium Kukulleu, ubi rivulus de Chergeud cadit in fluvium Kukulleu, ubi est una nova meta terrea erecta, que meta dividit inter terram Munerad et terram Herbordi prelibati. Deinde currit circa eundem rivulum Chergeud ad unam novam metam terream. Abhinc vádit iterato ad unam metam terream, que due nove mete similiter distingunt inter terram Munerad et terram Herbordi ad possessionem Weze pertinentem. Inde de ipso rivulo tendit ad Berch ad unam novam metam circa antiquam novam [!] erectam. Abhinc vergit ad aliam novam metam terream. Deinde in eodem Berch currit ad tertiam metam terream, indeque ad quartam novam metam terream, post hec vádit similiter ad unam novam metam terream iuxta antiquas metas erectas, que quinque mete dividunt inter terram nostram Chergeud et terram Herbordi sepefati. Deinde perveniet ad tres metas antiquas, ubi erectio ipsarum novarum metarum ipsius térre ad Weze pertinentis terminaretur. Ezután, minthogy ellentmondás nem történt, e földet Herbordnak és testvérének: Nikolausnak iktatták. — Méltóságsor: András prépost, Santus éneklő-, Vince őrkanonok, Miklós Thorda-i főesperes dékánkanonok. Ái a gyulafehérvári káptalan 1550. május 34 oklevelében, DL 36540. • Közlés: Ub I. 344—345. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 339—341 (román fordításban.) • Regeszta: AOkl V. 712. sz. 352. 1320. március 1. (sab. a. Oculi) András magister, Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának prépostja és postulatus püspöke, a sedis vacantia idejére a káptalan által állított általános helynök: Benedek magister Tylegd-i főesperes kezébe letett eskü és kiközösítés terhe alatt kötelezi magát és testvéreit: Péter és Miklós magistereket, hogy Szentmihályköve (Lapis sancti Michaelis) várát, amelyet a káptalan e zavaros időkben való megőrzés végett, mint prépostjára, rábízott, a kanonokok tulajdonaként megvédik, szükség esetén nekik ott menedéket nyújtanak és kívánságukra bármikor halogatás nélkül visszaszolgáltatják. Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú befüggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277251). • Közlés: TTár 1887. 621—622 (Beke A.). — DIR C, veacul XIV, vol. I. 341, 424 (román fordításban is). • Regeszta: ErdKLt 1022. sz. — AOkl V. 711. sz. 353. 1320. március 3. (II. f. p. Oculi) Az erdélyi egyház káptalana I. Károly királynak. 1320. február 19-i parancsára (348. sz.) Gyuga fia: András királyi ember, Benedek Kol[oswar]-i plébános és kanonok tanúbizonysága mellett, február 28-án (V f. p. Reminiscere) nevezett Mihályt és Miklóst ellentmondás nélkül beiktatta a király rendelkezése alá tartozó Paulustelky