Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

woyauoda inisset et sibi de nostro mandato assidentibus, ipse woyauoda altissimi clementia suffragante obtinuit victoriam prioré potiorem triumphum, vexilla, captivos, arma et equos in signum tripudii, quod est indicium dominii nobis honorifice transmittendo. — Az oklevél János magister fehérvári (Albensis) prépost, alkancellár és Kukulleu-i főesperes keze által kelt. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Zichy cs zsélyi lt: DL 76256. • Közlés: ZOkm I. 171—174. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 328—329 (részlet, román fordításban). — Károly Róbert emlékezete 121—122 (részlet, magyar fordításban). — Kristó: Históriák 153—154 (részlet, magyar fordításban). • Regeszta: Sz 3/1869. 603. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 328. — RegSlov II. 492. sz. — AOkl V. 607. sz. 337. 1319. november 2. (II. d. Omn. sanct.) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy Beld-i Zarias testvére (germanus): Domokos a Beeld nevű földből őt illető birtok két részét rokonának: Beld-i Jakab fia: Jakou-nak ajándékozta élete végéig szóló eltartás és tisztes ruháztatás fejében. Domokos embereinek földbére (terragium) továbbra is őt illeti, valamint a királyi adó (collecta), ha ezt magának megszerezheti. Ha viszont ezt Jakou szerezhetné meg magának, két háznép (mansio) collecta-ját élete végéig köteles Domokosnak átengedni. — Méltóságsor: András prépost, Santus éneklő-, Vince őr-, Miklós dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Radák cs lt: DL 67238. • Közlés: AOkm I. 535—536. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 330 (román fordításban). • Regeszta: AOkl V. 617. sz. 338. 1319. november 12. (Temeswar, f. II. p. oct. Omn. sanct.) I. Károly király Farkazius fia: Tamás magister Solmus-i és Haznus-i várnagynak, a kunok ispánjának, valamint Mihály fia: Simon Somlyo-i és Crasso-i ispánnak a hűséges szolgálataira való tekintettel jóváhagyja a rokonuk: említett Mihály fia: Péter és az erdélyi (de terra Transsilvana) Conrad fiai: Nikolaus és Johann közötti megállapodást. Eszerint ez utóbbiak rokonukká fogadják az előbb említett Pétert azzal, hogy nővérüket feleségül adják hozzá és a király akaratával átengedik neki, valamint utódaiknak Tolmach, Feketewyz, Omlás, Alamor, Zewles, Bolkach, Sythwe, Syle, Medwes, Mortonfalwa, Zeech, Hortobagh, Mártontelke (villa Morteni) és Örményszékes (villa Érmen) nevű birtokaik felét, a nagyapjuk által bírt haszonvételekkel együtt. Ha nevezett Nikolaus és Johann gyermektelenül halnának el, Péter e felsorolt birtokok harmadrészét a fenti jóváhagyás alapján megtarthatja magának. Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1319. december 7-i oklevelében (339. sz.), DL 1979. Ennek egyszerű másolata a XVI. század elejéről: DL 30767. • Közlés: Ub III. 582-583. • Regeszta: CDHung XI. 486—487. — Hurmuzaki 1/1. 579. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 330—331. — AOkl V. 624. sz. 339. 1319. december 4. vagy 7. (III. f. in oct. Andree ap.) Az erdélyi egyház káptalana privilegiális alakban átírja I. Károly király 1319. november 12-i oklevelét (338. sz.). Tartalmi ái Nadabi László erdélyi alvajda 1413. október 21-i oklevelében, DL 1979 és 30767. —Ái Zsigmond király 1414. október 24-i oklevelében, DL 10003. • Közlés: Ub III. 582. • Regeszta: CDHung XI. 486. — Hurmuzaki l/l. 579. — Ub I. 342. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 331. — AOkl V. 634. sz.