Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1316. augusztus 19—1317. január 5. 119 Belefoglalva I. Károly király 1316. szeptember 10-i ítéletlevelébe (264. sz.) és ái ugyancsak e király 1317. január 64 oklevelében (266. sz.), DL 29111, 29664. • Regeszta: AOkl IV. 263. sz. 263. 1316. augusztus 19. (XIV. Kai. Septembris) I. Károly király, Benedek Kuluswar-i plébános és fehérvári (Albensis) kanonok, valamint Tark comes Kuluswar-i bíró kérésére, a város hospeseinek és szász lakóinak hűségéért, mind nekik, mind utódaiknak visszaadja ősétől: V. István királytól a város első alapításakor és egybegyűjtésekor nyert kiváltságaikat, és ekképpen szabja meg kötelességeiket és jogaikat: földbérként (terragium) minden ekével rendelkező lakos Szent Márton napján fizessen évenként egy királyi súlyú fertót, akinek csak háza van három nehezéket (pondus), a zsellér fél nehezéket; tartoznak minden 60 háznép (mansio) után egy jól felszerelt fegyverest állítani; válasszák maguk közül szabadon a villicus-t, aki ítélkezzék minden közöttük való és határaikon belüli ügyben, kivéve az emberölést, lopást, rablást, gyújtogatást és megsebesítést "quod vulgo dicitur boyseb"; ez utóbbiak felett a király bírójával együttesen kell ítélkeznie, a bírságból pedig kétharmad a királybírónak, egyharmad a villicus-nak jár; Erdély határain belül (inter terminos partium Transsiluanarum) mentesíti őket a vámfizetés alól; papjukat szabadon, közakarattal választhatják; a körös-körül fekvő földeket, amelyeket eddig jogosan birtokoltak, bírtak, ezután is háborítatlanul, békességgel bírják minden haszonvételeikkel egyetemben, mások jogainak sérelme nélkül. — Az oklevél János magister fehérvári (Albensis) prépost, alkancellár, Kukulleu-i főesperes keze által kelt. Ái I. Károly király 1331. július 11-i (711. sz.) és 1336. április 34 (887. sz.) megerősítő levelében, valamint a kolozsmonostori konvent 1336. november 11-i oklevelében (915. sz.), Kolozsvár város lt (DF 281031). • Közlés: VerArch 2/1846. 328—331. — ÁUO VIII. 266-268. — KvOkl I. 31—33. — Hurmuzaki 1/1. 641—642. — Ub I. 319—320. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 251—253, 413—415 (román fordításban is). — Wagner: Quellén 34—36 (német fordításban). • Regeszta: CDHung VIII/1. 596—597. — Györffy: TörtFöldr III. 359. — AOkl IV. 313. sz. 264. 1316. szeptember 10. (in Themuswar, III. d. Nat. virg.) I. Károly király, miután Buken fia: Péter magister előtte is megismételte azt a nyilatkozatát, amelyet a felperes Chama magister budai (Budensis) prépost által bemutatott oklevél bizonysága szerint 1316. április 18-án az erdélyi káptalan előtt tett (262. sz.), Lapad birtok felét visszaadja a budai káptalannak és Pétert ebben az ügyben örök hallgatásra ítéli. Eredeti, megcsonkult hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 29111. • Regeszta: AOkl IV. 319. sz. 265. 1317. január 5. (Lipua, f. IV. a. Epiph. dom.) I. Károly király az erdélyi káptalannak. Mykud bán fia: Miklós hűtlenségbe esett személyek jószágaiként adományul kérte tőle Kend-i Rophayn és Dámján fia: Sándor Kend nevű, Zeuke [d] Domokos Izthien nevű, Deme és Miklós Thotheur nevű, István fiai: Agustin [!], János és Petheu Onuk nevű, valamint Purglen fia: Domokos Kecheth nevű birtokát. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében megbízottja: Thormach fia: János, ha ez az állítás a helyszínen igaznak bizonyul, a kérelmezőt iktassa be e birtokokba. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1317. március 264 jelentésébe (269. sz.), DL 30363. • Regeszta: AOkl IV. 388. sz.