Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

nostori apátnak] és konventjének 1315. szeptember 26-án kelt határjáró oklevelét (250. sz.) és megerősíti őket Keresztes nevű [Doboka vm-i] örökjogú birtokukban. Hártyára írt eredetijét, hátlapján rányomott kerek pecsét helyével 1898-ban a kolozsmonostori konvent mlt-ban őrizték, de ott már 1940-ben sem volt fellelhető, és holléte azóta sem ismeretes. Tartalmát Beke Antal regesztája őrizte meg. Beke, bár külső ismertetőjeleit kifogástalanoknak ítélte, tartalma miatt gyanúsnak minősítette az oklevelet. Ezt a véleményét alátámasztani látszik, hogy az okiratban szereplő két birtokos nemes személyére vonatkozóan jóval későbbi időből, 1351 és 1354 közöttről maradtak fenn hiteles adatok, és a határjárást végző vajdai ember sincs megnevezve. Vö. Wass cs lt, 1351. szeptember 29. és 1354. január 7. • Regeszta: KmLt 7. sz. — AOkl IV. 161. sz. 252. [1315. október 16. előtt] Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a Clusmunustra-i konventhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Deme testvére: Miklós és Artolph fia: Jula comes szolgabíró (iudex nobilium) Péter fia: János és testvérei: Fyntha, Mihály és Copplen Loona nevű (Doboka vm) birtokának határát járja meg és lerombolt határjeleit újítsa fel, az esetleges ellentmondókat pedig idézze színe elé. Tartalmi ái a kolozsmonostori konvent 1315. november 8-i jelentésében (253. sz.), Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260924), valamint DL 28718, 31065. • Közlés: TelOkl I. 36. — Ub II. 330-331. — BánfOkl I. 287. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 245 (román fordításban). • Regeszta: AOkl IV. 175. sz. 253. 1315. november 8. (sab. a. Martini conf.) Miklós fráter Clusmunustra-i apát és konventje Miklós erdélyi vajdához és Zonuk-i ispánhoz. 1315. október 16. előtt kelt kérésére (252. sz.) Deme testvére: Miklós és Artolph fia: Jula comes szolgabíró (iudex nobilium) október 16-án (in Galli conf.) Péter fiai: János, Fyntha, Mihály és Copplen Loona nevű (Doboka vm) birtokát ellentmondás nélkül körülhatárolta és lerombolt határjeleit megújította a következőképpen: Quarum quidem antiquarum metarum et renovatarum... cursus talis est: Primo incipit a parte septentrionali prope domum Inok iobagionis castri iuxta fluvium Loona vocatum supra duas metas, quarum una est antiqua, alia nova, que site sunt in loco Zazholm nominato. Inde asscendit ad unam aciem, in qua longe eundo directe ad unum Or, ubi iungit duas metas, quarum una est antiqua, alia nova. Abhinde [!] descendit ad unum siccum Pótok et pertranseundo ipsum asscendit iterato et eundo pervenit ad unum monticulum, in quo est una nova meta. Abhinc deciinat versus meridiem et vádit circa quandam virgultam Harazth nuncupatam ad duas metas. Abhinc eundo in eodem colle in fine dicte virgulte pervenit ad unam metam antiquam. Inde reflectitur versus meridiem et descendendo iungit unam metam novam et pervenit ad unum Pótok Pascaaya vocatum, secus quod est una nova meta, ubi sálit ipsum Pótok et ad eandem plagam asscendit ad unum Beerch, in cuius cacumine iungit duas metas novas, ubi reflectitur versus occidentem et eundo directe venit ad unum Holm, ubi sunt due mete antique. Inde in colle currit ad alium Holm, in quo est una meta. Inde in eodem colle currendo pervenit ad tres monticulos Harumholm vocatos, super quorum tertio finali est una meta nova, que est supra villám Borsaharaztha nuncupatam, que meta separat ab ipsa villa Borsaharaztha et a villa Doboka, et ibi terminatur, et nullus ex commetaneis vei vicinis tam in reambulatione, quam in novarum metarum erectione extitisset eisdem filiis Petri contradictor.