Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

ba, melyet szolgálataiért adományozott neki, de előbb a szomszédok jelenlétében állapítsák meg annak határait. Az esetleges ellentmondókat idézzék színe elé. — Hátlapján azonos kézzel: Fidelibus suis capitulo ecclesie Transsilvane. — Homo regius Egidius filius Benedicti. Eredeti, hártyaszeleten, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 30365. Keltezése azon alapszik, hogy a megadományozott 1313—1314-ben viselte az említett tisztségeket (Engel: Archontológia I. 43, 111), a király itinerariuma viszont az 1314. évi keltezést teszi valószínűbbé, noha az 1313. március 214 keltezés is elképzelhető (Engel: i. m., Sz 122/1988. 95. — 22. sz. jegyzet —, 137). • Közlés: Ub I. 300. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 186—187 (román fordításban, mindkettő 1311—1313. március 17—21-re keltezi). 219. 1314. április 24. (in Veteribuda, in Georgii mart.) I. Károly király az erdélyi káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében Baduk/Badwk-i Péter, Chamafaya-i Tharmach fia: Pál vagy Gyula/Gywla-i Gyla/Gwla királyi ember Lázár Clusmonusta/ Clusmonosthra-i apát tényleges birtokában lévő Kayantou/Kayanthow-hoz tartozó Zylwastelek/Zyluasthelek nevű földjét határolja el Josephmachkasa és Genyemachkasa felől, az esetleges ellentmondókat pedig idézze színe elé. Belefoglalva a káptalan 1314. május 264 jelentésébe (220. sz.), DL 28715. — Ái az erdélyi káptalan 1413. január 204 oklevelében, DL 38708 és 28716. A XIV. század második felében készült hamisítvány. Vö. Jakó: Kolozsmonostor 130—131. • Regeszta: AOkl III. 736. sz. 220. 1314. május 26. (in Penth.) Az erdélyi egyház káptalana I. Károly királyhoz 1314. április 24-i parancsára (219. sz.) Baduk-i Péter királyi ember és János magister hiteleshelyi kiküldött május 17-én (II. d. Ascens. dom.) megjárta Zyluastelek/Zylwasthelek határát és ellentmondás nélkül beiktatta abba Lázár (kolozsmonostori) apátot. — A határjárás szövege: Primo in uno monte alto WarheghAVaarhegh vocato unam metam terream erexissent. Deinde versus plagam orientalem progrediendo in descensu ipsius montis circa quandam viam duas arbores ilicis pro metis reliquissent. Deinde versus eandem plagam in medio quarumdam terrarum arabilium tendendo in descensu eiusdem montis unam metam cursualem antiquam reperissent. Inde procederetur per eandem plagam, saliendo unum rivulum efluentem de silva eiusdem abbatis, ascendendo alium montem in ascensu eiusdem sub Or unius parvi Berch/Beerch Zakaduth/Zakadwth vocati unam metam antiquam invenissent. Inde per eundem parvum Berch supra tendendo iungit unam viam, ubi convicinaretur cum predicta possessione Genemachkasa/Senymachkassa. Inde per eandem viam versus plagam meridionalem ascendendo usque summitatem eiusdem silve, deinde in ipso Berch nemoroso reflectitur versus predictam plagam orientalem ad magnum spatium tendendo iungit tres metas terreas antiquas, quarum una a plaga septentrionali predicte possessioni Genemachkasa/Senymachkassa, altéra ex plaga orientis ville Ffeyerd et tertia predictis possessioni Kayantou/Kayanthow et térre Zyluastelek ex plaga meridiei separarent. Eredeti, hártyán, pecsételés nyoma nélkül, DL 28715. — Ái az erdélyi káptalan 1413. január 204 oklevelében, DL 28716 és 38708. A XIV. század második felében készült hamisítvány. Vö. Jakó: Kolozsmonostor 130—131. • Regeszta: KmJkv I. 187—188. — AOkl III. 753. sz.