Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003)

eorundem Nicolai, Petri et Iohannis in dicta Kwrth commorantium calumpniantes Georgium magnum foglyul ejtették és megbilincselve mindaddig fogva tartották a karácsonyi ünnepek alatt, amíg tőle bírság címén kilenc kis forintot ki nem csikartak hatalmaskodva; továbbá Thuruk (dictus) Miklós és Waya-i Miklós officiálisok említett uraik parancsára és a Kwrth-iek ösztönzésére quasdam particulas terrarum spinarum, pratorum ac fluvii Niger alio nomine Appasara vocati, melyeket a néhai László és fiai - jóllehet tudták, hogy az apátot és a konventet illették és illetik meg - in animarum ipsorum detrimentum usque modo jogtalanul elfoglalva tartottak, de Pakahaz-i Paka (dicti) László (nob.) és más nemes fogott bírák közreműködésével Miklós, Péter és János visszaadott a monostornak certis signis de terra factis premissa consignando; végül újból elfoglalták, s az ottani rétekről és nádasokból hatalmaskodva elűzték és jelenleg is elűzik az apát és a konvent Saagh-i, Esthphanhaza-i és más birtokon lakó népeit, márpedig officiales dictorum domini abbatis et conventus huiusmodi arundines solito more pro proventibus dare et tradere consuevissent, így az apátnak és a konventnek száz arany forint kárt okoztak. Papíron, zárópecsét darabkáival. Esztergomi káptalan magánlt. 1-4-13. (DF 238455.) 1

E szó feltehetően az oklevél írnoka által áthúzással törölve. 82 Febr. 9. (in dom. Invocavit) A csornai konvent Miklós Borsmonostra-i apát kérésére átírja Garai Miklós nádor 1418. ápr. 25-i oklevelét (ZsO VI. 1811), amely Miklós apátnak a Fraknóiak oltáralapításáról szóló 138l-es oklevelét írja át. Hártyán, hátlapján rányomott pecsét nyomával. DL 11016. (Acta eccl. 27-82.) 83 Febr. 9. (Zágrábié, in oct. purif.) Carmach-i Sebestyén és Eruench-i Péter zágrábi ispánok és a szolgabírák bizonyítják, hogy Radomerch-i Radomerius fia: Miklós fia: László, meg fiai: Miklós, János, György és László, említett Miklós fiai: Gergely és Jakab, valamint Vrnouch-i Domokos fia: Gergely kérésére kiküldtek maguk közül egy szolgabírót, aki visszatérve jelentette, hogy Albert prior Aurane (magn. et religiosus vir dominus) a legutóbbi Bálint-nap vigiliáján (1420. febr. 13.) több familiárisát, vajdáját és emberét az ő Bukouch nevű birtokukra küldte, amely Radomerch birtokuk tartozéka és annak határain belül fekszik, hogy azt foglalják el, ott lakó jobbágyaikat kifosztotta és elfogatta volna, ha el nem menekülnek; makkos erdejüket kivágattatta, a makkokat lelegeltette és rétjeiket jobbágyaik sertéseivel tönkretetette; ezenkívül amikor az említett László múlt Skolasztika-nap másnapján (1420. febr. 11.) a perjel Zenthmarton nevű birtokán Dénes bán előtt be akarta mutatni quedam litteralia sua instrumenta metalia, hogy azok, valamint a perjel és István király határjáró okleveleinek tartalma szerint az ő és fiai (birtokának) határait helyesen jelölje ki et alias iuridicas conprobationes facere assumpsisset lege regni observata, a perjel haragjában megakadályozta a határjárást, és megparancsolta familiárisainak és jobbágyainak, hogy őt és említett fiait öljék meg, és Lászlót foglyul ejtve ezt meg is tették volna, hacsak Dénes bán védelmével - miközben gyalázatos és illetlen szavakkal illették őket - ki nem szabadul. Papíron, hátlapján egy szélein hiányos pecséttel, kettőnek pedig darabkáival. HDA OrSic cs. lt. 7. (DF 276779.)