Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003)

fia: János feleségének: néhai Magdolnának hitbérét és jegyajándékát Kilythy-i Lász­lótól, akire János halála után a birtok szállt. Baar-i Jakab procurator azt válaszolta, hogy ezek a jogok János gyermekeire: Katalin és László fiára szálltak, Katalin pedig anyja halála után, amiért dictus Ladislaus non ex ipsa Margaretha, sed ex alia uxore ipsius Iohannis, puta Scolastica fuisset procreatus, nagyapjának: Lászlónak és fiai­nak: Istvánnak és Péternek vallotta be a birtokokat a nyitrai káptalan, majd halála óráján plébánosa és káplánja előtt. Bizonyításul felmutatja a nyitrai és a pozsonyi káptalan oklevelét. A felperes procurator-a Pobaethy-i János azt állította, hogy Kata­lin hajadon kiskorú, hét éves volt, ezért bevallást nem tehetett. A vikárius ápr. 6-ra halasztotta a pert azzal, hogy Katalin korát és bevallását tanúkkal kell igazolni. Máj. 15-én (15. die oct. Georgii) úgy ítélt, hogy az alperes negyedmagával (viris nobilibus sibi similibus) a somorjai templom főoltáránál (in ecclesia parochiali similibus sibi et bone fame) egy hét múlva (octavo die) tegyen esküt, hogy a bevallásnál cselt nem alkalmazott, továbbá az eskütételhez Nicolaus Colmanni és Illés mester pozsonyi kanonokokat, Mihály szentandrási és Gál ZenthMihalwr-i plébánosokat küldte ki. A jelentéskor (proc. Bela-i Simon, a felperesé Balasethy Pál és Tamás Esztergom város jegyzője) a vikárius nem fogadta el Margit procurator-ának azt a kifogását, hogy az egyik eskütárs Kyraliffya-i A[ndrás] fia: István esset infamis et non bone fame, s a pert Kilythy-i László javára döntötte el. Hártya, fuggőpecsét zsinórjával. DL 11087. (NRA 1634-15.)-Bónis: Szentszéki reg. 2170, kiv. máj. 19-i kelettel. 558 Máj. 27. (Trenchinii, f. III. p. corp. Christi) Zs. civium ac hospitum et habitatorum civitatis nostre Trenchiniensis kérésére, sic non minus pro eorundem regnique nostri utilitate et ampliori comodo ac bono statu, nundinas liberas omnique tributaria solu­tione exemptas seu fora annualia civitatem nostram ad eandem cunctis octavis diebus festivitatum pasce Domini, necnon in omnibus festivitatibus Sancti Andree apostoli et aliis tribus precedentibus et quinque ipsum diem octavum et festum subsequentibus diebus annis singulis perpetuo celebrandas, ahogyan más királyi városokban is tarta­ni szokták, duximus annuendo gratiose concedendas, szabad királyi városok vására­inak módjára, más vásárok sérelme nélkül. Biztosítja az összes mercatores, institores, comutatores et quoslibet forenses homines, hogy javaikkal és áruikkal együtt bizton­ságosan és minden félelem nélkül jöhetnek, majd szabadon távozhatnak, ahová akar­nak sub nostra protectione et tutela speciali. Rendelkezését a vásárokon és más nyil­vános helyeken ki kell hirdetni. Az oklevelet kettős nagypecsétjének, quo videlicet ut rex Hungarie utimur, felfüggesztésével erősíttette meg. - A szöveg élén és alatt jobbról: Commissio propria domini regis. - A plica-n: Lecta et correcta. Hártyán, díszes kezdő szavakkal, fuggőpecsét selyemzsinórjával. Trencsén város levéltára, Titkos lt. 1-4-10. (DF 280015.)-Átírta V. László király 1453. jún. 21-i privilégiumában. Uo. 1-7-2. (DF 280031.) 559 Máj. 27. (Bude, f. III. p. corp. Christi) Zs. a győri káptalanhoz. Elmondták neki Antal Chorna-i prépost és a konvent nevében, hogy ők be akarnak menni Azzonfalwa-i Osl fia: Gergely mester Maglacha-i (Sopron m.) birtokrészébe. Megparancsolja, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a kijelölt királyi emberek egyike vezesse be őket a birtokrészbe és iktassák azt részükre; az esetleges ellentmondókat

Next

/
Thumbnails
Contents