Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

66. 1946. november 15. kat és levéltárakat történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá rendelte és felhatalmazta a minisztert, hogy az érdekelt miniszterrel egyetértve gondoskodjék a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból való rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről. Kimondta a törvény, hogy a káptalanoknak és a konventeknek, mint volt hiteleshelyeknek működésében keletkezett iratanyag, nemkülönben egyházi testület és hatóság tulajdonában lévő levéltárak tekintetében az említett intézkedéseket az illetékes egyházi szervekkel egyetértve kell megtenni. A levéltárak nagy nemzeti jelentőségét felismerve számos külföldi államban törvény útján szabályozták — megfelelően alkotmányos fejlődésüknek és történeti hagyományaiknak — a levéltárügy különböző feladatait, sőt egyes államok a levéltárügy összes kérdéseit felölelő általános levéltári törvényt is alkottak. Olaszországban először 1911. október 2-án, legújabban pedig 1939. december 22-én hoztak általános jellegű levéltári törvényt. Hollandiában 1918. június 17-én bocsátottak ki általános levéltári törvényt, amelyet 1928. május 14-én újabb törvénnyel módosítottak, Romániában pedig 1925. június 25-én hoztak levéltári törvényt. Levéltári törvény kibocsátására készült közvetlenül a háborút megelőzőleg a Cseh-Szlovák Állam is. Az általános levéltári törvénnyel rendelkező államokon kívül is több államban történtek a levéltárügy szabályozására figyelemreméltó intézkedések. Angliában már 1719-ben, 1732-ben és 1772-ben parlamenti bizottságot küldtek ki a levéltárvédelem kérdéseinek tanulmányozására. Majd 1869-ben egy királyi bizottság feladatává tétetett a magánlevéltárakban őrzött történelmi emlékek felkutatásának, rendezésének és leltározásának megszervezése. 1894-ben a Local Government Act a grófságok kötelességévé tette, hogy a községeket levéltáraik karbantartására serkentsék. Végül 1924-ben az Angliában különleges szerepet játszó földesúri levéltárak állami felügyeletéről intézkedtek; az ilyen levéltárak tulajdonosainak kötelességévé tették az iratok fenntartását, azokról tájékoztatás nyújtását, s a törvény lehetőséget adott, hogy az ilyen levéltárak, amennyiben megfelelőképpen nem őriztetnek, közlevéltárban helyeztessenek el. Franciaországban már a forradalom idején a konvent intézkedett az állami és a nem állami levéltárak védelméről. A levéltárak felügyeletét és a levéltári anyag rendezését részletesen 1841-ben rendeletileg, majd 1924. április 29-én törvénnyel szabályozták. Ausztriában Mária Teréziának 1749. augusztus 12-én kiadott rendelete intézkedik a közhivatalt viselt személyek írásos hagyatékának védelméről, s ezt a rendkívüli eljárásról szóló 1854. évi törvény 53-55. §-ai fejlesztették tovább. A levéltárügy fejlődésében jelentős lépés az Archivratnak a belügyminisztérium főhatósága alatt 1894-ben történt felállítása, amelynek hatásköre 1685