Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

43. 1946. augusztus 2. kiszállva a következőképpen tudja összefoglalni a történteket: Vasárnap folyamán a rendőrség őrizetbe vett két malomtulajdonost, akik 20 q lisztet 240 forintért adtak el. A stabilizáció első napjaiban ez igen szükséges lépés volt. A lapokban is napvilágot látott a letartóztatás és hétfőn a diósgyőri vasművekben kisebb csoportosulások történtek, hogy a munkásság követeléseit egy felvonulással demonstrálják. Kedden délelőtt valóban sor került arra, hogy az üzemidő megkezdésénél a munkásság Diósgyőrből Miskolcra induljon egy ilyen demonstráció megtartása végett. Az űtvonalon haladva találkoztak egy villamossal, amelyben felismerték a két malmost, akiket egy rendőr kísért munkahelyükre, [sic!] Eddigi felderítések alapján a villamosról asszonyok és férfiak leszedték a malomtulajdonosokat és a menet élére állították. így érkeztek be a városba. Útközben semmiféle atrocitás nem történt csupán táblát nyomtak a kezükbe, melyen a következő felírás volt: „így járnak a feketézők, halál a feketézőkre." - A két munkáspárt vezetősége szükségesnek tartotta, hogy lecsillapítsa a kedélyeket és beszédeket is intéztek a tömeghez. Sikerült is szétoszlatni a tömeget és rábeszélni őket, [hogy] a két internáltat adják vissza a rendőrhatósági szerveknek, hogy azok megfelelő elbírálásban részesüljenek az igazságügy részéről. Információi szerint — amelyeket a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ottani parancsnokától nyert — a tömeg hajlandónak mutatkozott, hogy átadja a két malomtulajdonost a hatósági szerveknek, űtközben azonban az egyiknek a csomagja széthullott és ebben fehér kalács, sonka, szalonna, kolbász és cukor tárult a tömeg szemei elé. Ez váltotta ki tulajdonképpen a tömeghisztériát, különösen [az] asszonyok eszeveszetten kezdtek tombolni és kiabálni, hogy „ime a feketézők még az internálótáborba is ilyet visznek." Ebben a nagy tömeghisztériában a tömeg elvesztette irányítását és a Buza-tér felé sodródott s ott már teljesen eszeveszetten, önuralmát elveszítve elkezdték ütlegelni a malomtulajdonosokat s a tömeghisztéria általános lincselés jellegűvé alakult át. Az ottani munkásságnak egy része beavatkozott és sérüléseket is szenvedett, a malomtulajdonosok közül az egyik igen súlyosan megsebesült, a másikat pedig félig agyonverve, nyakára kötelet kötöttek és egy szekér után kötötték, ez meg is halt. A másik sérülései súlyosak, de minden valószínűség szerint életben fog maradni. Mire ő leérkezett, már kissé lecsillapodtak a kedélyek anélkül, hogy a városban nagyobb rombolást okoztak volna, de munkafelvételéről még szó nem volt. A helyi szovjet ellenőrző bizottság katonai szolgálatát vették igénybe a rend biztosítása céljából. Kedden éjjelre a rendőrség kb. 15 embert kísért a rendőrségre, hogy ott a megfelelő kivizsgálást eszközölje. Azért csinálták ezt éjszaka, mert tartott[ak] attól, hogy nappal lomtulajdonos zsidó volt — kétségkívüli antiszemita jellegű megmozdulásoknak minősültek. Mindenesetre alkalmat adtak a Kisgazdapárt és a Kommunista Párt kölcsönös vádaskodására. A Kis Újság augusztus 4-ei számában például részleteket közölt Rákosi Mátyás július 25-én Miskolcon tartott beszédéből, amelyben kötél általi halált követelt a feketézőkre. 1067