Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
65. 1946. november 8. vője ügyis a pénzügyminiszter. Mivel egyrészt a közalkalmazottak szociálpolitikai érdekvédelmének vitelére a pénzügyminiszter hivatott, másrészt az OTBA egész vagyoni erejének kezelője a pénzügyminiszter: ő hivatott, az OTBA gazdasági erejének tökéletesebb és racionálisabb kihasználásával, az OTBA állandósult válságának megszüntetésére is. Ez okból szükséges az egész OTBA ügykörének ismét a Pénzügyminisztérium ügykörében való egyesítése, minthogy bebizonyo- sodott, hogy az OTBA ügykezelésének kettéválasztása, s annak két miniszter ügykörében való megosztása a biztosítottak érdekeinek védelme szempontjából hátrányos volt, továbbá, mert nagyobb állami segítség nélkül — amelyre pedig legalábbis egyelőre számítani nem lehet — csakis a meglévő anyagi erők racionálisabb kihasználásával lehet segíteni az OTBA válságán, [sic!] Ezért kéri a minisztertanácsot, járuljon hozzá az OTBA ügykezelésének ismét a pénzügyminiszter hatáskörében való egyesítéséhez, annál is inkább, mivel ez a köztársasági elnök egyenes kívánsága is. [Molnár] Népjóléti miniszter. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormánynak volt az elhatározása, hogy az OTBA az ő hatáskörébe utaltassék, s ez az elhatározás nem volt alaptalan. Egységes társadalmi biztosítási [sic!] politikát csak akkor lehet folytatni, ha a kérdés egy minisztérium ügykörébe tartozik, ennek megfelelően történt az is, hogy az OMBI-t a Földmívelésügyi Minisztérium hatásköre alól kivonva, szintén az ő felügyelete alá utalták. A helyzet azóta egyáltalán nem változott. Az OTBA-nál tényleg van egy válság, de ez kizárólag annak tulajdonítható, hogy a pénzügyminiszter megvonta tőle a szükséges pénzügyi ellátmányt. A költségvetési keretben mindössze 1 millió van erre a célra előirányozva olyannyira, hogy járulékteherrel voltunk kénytelenek a közalkalmazottakat megterhelni. Ami az egyéb szempontokat illeti, meg kell, hogy jegyezze: nem helytálló a pénzügyminiszternek az az érvelése, hogy mivel ellátmány-ügyekkel ő foglalkozik, tehát az ő hatáskörébe kell utalni, mivel állami tisztvislőkről van szó. Azzal az érveléssel, hogy a technikai ügykezelést a pénzügyminiszter végzi az OTI-t a Posta-takarékpénztárnak kellene átadni, [sic!] mert ez kezeli a csekkszámláját. Az OTBA, üdülők jelenleg a pénzügyminiszter hatásköre alatt állanak, de azok most luxuscélokat szolgálnak. Amennyiben a kettősséget meg kell szüntetni, úgy inkább az egész ügy kezelését őneki kellene átvennie a Pénzügyminisztériumtól. Egészen téves az az állítás, hogy az OTBA kórházat más célokra használta volna fel és elvették volna a közalkalmazottaktól. Az elmúlt esztendők pénzügyi története nem győzte meg arról, hogy azóta ment volna tönkre az OTBA. Inkább a kevés pénzügyi hitel okozta a zavarokat. Végül meg kell jegyezni, hogy a köztársasági elnök nevének bevonása nem tanácsos egy ilyen vitás kérdésbe. Ellenzi az OTBA elkülönítését a többi biztosító intézettől és hatásköre alól való kivonását. Ha van rá lehetőség inkább mentsék meg nagyobb arányú hitelekkel az OTBA-t. 1634
