Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
42.1946. július 30. vonal a legkisebb áremelkedést mutató ország, tehát az Egyesült Államok árszínvonala után igazodjék. Ezekből a meggondolásokból az következik, hogy az új magyar árszínvonalra tekintettel a háború előtti pénzlábat 3,5-szeresére kellene növelni, viszont ebből a növekedésből le kellene vonni azt a részt, ami a nemzetközi árszínvonal 50%-osnak felvett emelkedésének felel meg. Végeredményben tehát a háború előtti érmeláb 2,33-al szorzandó meg. A háború előtti magyar pénzlábnak azonban ebben a vonatkozásban nem tekinthetjük a pengőtörvényben megállapított érmelábat, amely szerint 1 kg színaranyra 3800 pengő esett. 1938-ban ugyanis a pengő olyan mértékben volt elértéktelenedve, hogy a magyarországi árszínvonal és a vezető országok árszínvonala alapján 1 USA dollárnak 6,30 pengő felelt volna meg, szemben a törvényes érmeláb alapján adódó átlagban 3,40 dolláros hivatalos árfolyammal. Ha az 1938. évi tényleges paritásnak megfelelő 6,30 dolláros árfolyamot 2,33-al megszorozzuk, azt az eredményt kapjuk, hogy 1 dollár 14,68 forinttal lesz egyenlő. Figyelembe kell azonban venni, hogy az exporttal kapcsolatos szállítási és egyéb költségek ma nagyobbak mint a háború előtt, ezért az export sima lebonyolítása a kiszámítottnál magasabb, kereken 16 forintos paritásnak 18.000 érmeláb felel meg, amely érmeláb alkalmazása esetén a forint 0.055555 gr színaranynak felel meg. Felmerülhet ugyan az az aggály, hogy 18.000 forintos érmeláb választása, illetve 16 forintos dollárárfolyam esetén a magyar mezőgazdasági termékek nemzetközi viszonylatban túl olcsók lesznek, a magyar behozatal pedig megdrágul. Ezekkel az aggályokkal szemben azonban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a legközelebbi években exportunk túlnyomó része nem mezőgazdasági termékekből, hanem iparcikkekből és bányászati produktumokból fog állani. Ennek következtében sokkal fontosabb érdekek fűződnek ahhoz, hogy az exportunk zömét kitevő javak külön támogatás és az ezzel kapcsolatos adminisztrációs nehézségek nélkül kivihetők legyenek és az államháztartásnak az export támogatása útján való megterhelése elkerültessék, mint aminő hátrányt a mezőgazdasági cikkek árainál jelentkező aránytalanság okozhat. Az export szempontjából előnyös dollárparitás és érmeláb azért is fontosnak látszik, mert esetleges stabilizációs krízis esetén — minthogy az államháztartás további megterhelése augusztus l-jén túl nem lesz lehetséges — a munkanélküliek elhelyezése csakis az exportra dolgozó iparokban képzelhető el. Figyelmet érdemel továbbá az a meggondolás is, hogy az új árszínvonalban jelentkező jelentős agrárolló előreláthatólag hamarosan vissza fog fejlődni, és a kiindulásul választott magasabb érmeláb lehetővé fogja tenni azt, hogy ez a kiegyenlítődés ne az ipari árak leszorítása, hanem a mezőgazdasági árak emelése útján menjen végbe. Ami konjunktúrapolitikai szempontból előnyösebb megoldást 1064
