Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

62.1946. október 24. feltételezetten megállapodhassak [sic!] azzal, hogy az 1946. évi teljesítésbe 3.5 millió dollárt, az 1947. évi teljesítésbe pedig a vételárnak nagyobb részletét kell beszámítani. 2 [Gyöngyösi] Külügyminiszter. A párizsi kiküldetésének beszámolóját az idő rövidsége miatt a következő minisztertanácsra halasztja. Elvi álláspontot kér arra nézve, hogy a parlament előtt tartson-e ilyen beszámolót, noha a béketárgyalások még nem zárultak le. [Nagy] Miniszterelnök: Amíg a béketárgyalások nem fejeződtek be, nem tartja helyesnek a parlament előtt való beszámolót. Bár megegyezés történt arra nézve, hogy a parlamentet igyekezni fognak erős kézzel tartani, mégis kínos és kellemetlen, ha a béketárgyalások végleges befejezése előtt olyan vita indulna meg, ami ártana és a delegáció iránti megbecsülés rovására menne. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a külügyminiszter a külügyi-bizottságban és a minisztertanács előtt megtartja beszámolóját, de ezen tülmenni veszélyes volna.

5 Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 5 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Gyöngyösi külügyminiszter nem tartott beszámolót a minisztertanács számára. A Nemzetgyűlés Külügyi Bizottsága előtti beszámolóra 1946. november 8-án került sor. A kormány részéről ezen az ülésen megjelent a miniszterelnök és a pénzügyminiszter. Gyöngyösi itt is hangsúlyozta, hogy tájékoztatója csak időleges jellegű mindaddig, amíg a béketárgyalás be nem fejeződik. „Reméltük — mondta —, hogy a világ népeire annyi szenvedést hozott kataklizma után a béketárgyalásokon nem a megtorlás rövidlátó szelleme, hanem a jövőbe tekintő nagyvonalúság fog érvényesülni..., számítottunk továbbá arra, hogy a békekonferencián valóban tárgyalások lesznek, ahol már a békeelőkészítő jegyzékeinkben kifejtett komoly érvek komoly mérlegelés tárgyává válnak.... Sajnos — folytatta — a reménységeink nem váltak valóra. Kitűnt, hogy a béketárgyaláson a szövetségesek által hangoztatott alapelvek gyakorlatilag nem érvényesültek és helyüket tisztára hatalompolitikai szempontok és érdekek foglalták el." Sajnálattal állapította meg, hogy a nagyhatalmakat elválasztó alapvető kérdések rendezése előtt meg sem történhetett a nemzetközi életnek szilárd alapokat adó újjászervezése. Leszögezte azonban, hogy ha „ilyen komoly tárgyalások egyáltalában folytak volna, mi ezeken akkor sem vehettünk volna részt, mert a békekonferencián a legyőzött államoknak gyakorlatilag alig volt több szerepük, mint egy büntető perben a vádlottnak." Több példát hozott fel arra, hogy a konferencia rossz szervezése miatt nem vagy csak elkésetten értesültek az eseményekről, észrevételeik megtételének határidejéről. A bíráló észrevételek után részletesen beszámolt mind a csehszlovák, a román és a jugoszláv vonatkozású fejleményekről, mind a gazdasági (jóvátétel, kártalanítás, elhurcolt javak visszaszerzése) vonatkozású kérdésekről - s nem egy vonatkozásban érdekes részletekkel világította meg az állásfoglalások indítékait. Külön szólt a csehszlovák-magyar lakosságcseréről, illetve a Duna jobbpartján lévő magyar falvak Csehszlovákiához csatolásának kérdéséről. (MOL XVIII-1-b 1946. november 8.) 1569