Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

59. 1946. október 4. [Nagy] Miniszterelnök: Valóban az a helyzet, hogy olyan személyeket akiket mi a quotába nem vagyunk hajlandók beszámítani, kivisznek, de ezért nem kényszeríthetnek reánk magyarokat. Ezt a kormánybiztosság lényegében emberrablásnak tekinti, és ezért tiltakozik erélyesen. Azt a tanácsot adta a kormánybiztosnak, tiltakozzék erélyesen, de ne alkalmazzon erőszakot addig, míg utasítás nem történik erre nézve. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter felteszi a kérdést, hogy szóbeli-e vagy írásbeli a hivatkozott szeptember hó 17-ei megállapodás, mert ez igen döntő ebben az esetben. Tisztázni kell elsősorban a fentieket, és csak abban az esetben lehet belemenni, ha a megállapodás írásbeli. Azt gondolja az ember, hogy ennek semmi jelentősége nincs, pedig óriási jelentőségű dolog, mert ha át is költöztek már, akkor tényleg jogosultnak fogják tekinteni őket. [Nagy] Miniszterelnök: Ki kell egészíteni a propozíciót azzal, hogy akit mi kifogásolunk az is kiköltözhet egyéni elbírálás alapján, de az átvevő közegek adják írásban, hogy ezek quotán felüliek. Rákosi Mátyás államminiszter: A csehszlovákok majd hivatkoznak arra, hogy az aláíró szlovákok túllépték hatáskörüket, és nem ismerik el annak jogosságát. Csak az átvételre írásbeli felhatalmazással rendelkező szlovákok írhatják alá az átvételt. előterjesztéseket összefogó borítólapra e napirendi pont címéhez a Miniszterelnökségen a következő megjegyzést írták: „Jócsik átirata alapján a kisebbségi osztály készítette." Az előterjesztés visszautalt a csehszlovák-magyar vegyes bizottság VIII. sz. véghatározatára, amely lehetővé tette az áttelepülésre jelentkezett vagyontalan szlovák személyek áttelepülését - amennyiben a magyar kormánybiztosság (pl. nemzetiségi, állampolgársági stb. szempontból) nem emelt kifogást ez ellen. 1946. szeptember 17-én a vegyes bizottság a vitás esetekről is megállapodott oly értelemben, hogy a kifogásolt áttelepülők is kivihetők, azonban mindaddig nem számíthatók bele a csere-quotába, amíg ezt az utóbbi kérdést el nem döntik. A megállapodásról jegyzőkönyv is készült, de csehszlovák részről ezt nem voltak hajlandók aláírni, s így ez szóbeli megegyezés maradt. Az áttelepítési kormánybiztos rögzítette, hogy az általa a Nemzetgyűlés külügyi bizottságában e kérdésről tartott beszámoló alkalmával az a kívánság merült fel, hogy a következőkben magyar részről a quotán felüli kitelepülést ne engedélyezzék, s így ezt le is állították. Ezzel szemben csehszlovák részről kijelentették, hogy ragaszkodnak a szeptember 17-ei megállapodáshoz - s amennyiben magyar részről erőszakot alkalmaznának a visszatartás érdekében, lefényképezik ezeket az eseteket. A vegyes bizottság magyar tagozata jegyzőkönyvileg tiltakozását jelentette be ez ellen, és a felelősséget magától elhárította. A miniszterelnökkel folytatott megbeszélés alapján kérte a kormánybiztos a minisztertanács állásfoglalását abban a kérdésben, hogy kiengedjék-e quotán felül a kormánybiztosság által kifogásolt személyeket, aminek — mint írta — az lehet a következménye, hogy nagy tömegben kivisznek olyanokat, akik a magyar hatóságok előtt magyarnak vallották magukat, vagy az esetleges áttelepülési nyilatkozatukat időközben visszavonták stb. A kifogásolt áttelepülések megtiltásával kapcsolatban felhívta a kormánybiztos a minisztertanács figyelmét arra, hogy ha a csehszlovákok mégis ki akarják vinni ezeket az embereket, s ha ezt magyar részről akadályoznák, diplomáciai botrányt fognak rendezni s fegyvert kovácsolnak Magyarország ellen a Párizsban folyó béketárgyalások során. Pontos utasítást kért az áttelepítések megakadályozását célzó állásfoglalás esetében a szükséges intézkedések megtételét illetően. 1480