Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

57. 1946. szeptember 20. támogatják a jugoszlávok a cseheket. Kiderült, hogy ők erre Ígéretet tettek még a békekonferencia előtt. Ok ezzel tulajdonképpen nem értenek egyet, viszont más álláspontot nem foglalhatnak el, mert magukat be kell biztosítsák. Egyébként megértette, hogy magukat ebben a kérdésben exponálni nem fogják. Felmerül az is, hogy mégis tegyenek valamilyen gesztust Magyarország felé. Hajlandók volnának egyoldalúlag olyan kijelentést tenni, hogy tekintettel Magyarország és Jugoszlávia között barátságosan alakuló és fejlődő kapcsolatokra, Jugoszlávia nem látja akadályát annak, hogy a két ország közötti viszony rendeztessék.

69 Felvetette azt a kérdést, hogy milyen egyéb lépésekre volnának hajlandók. Nem volna-e célszerű — gondolja — hogy valamilyen jugoszláv veztő személyiséget meghívna a magyar kormány Budapestre. Ezzel a kérdéssel Gyöngyösi külügyminiszter is egyetértett, és ezért felvetette a kérdést a jugoszláv helyettes külügyminiszternek is.

70 A maga részéről helyeselte a tervet, de kijelentette, hogy kormányával meg kell beszélni a meghívást. A jugoszláv delegáció volt egyébként az egyetlen, amely a magyar delegáció tiszteletére ebédet adott. Általában a jugoszlávok fellépése még ha ellenünk voltak is, nem volt éles és sértő. Volt egy kellemetlen incidens a jugoszláv delegáció egyik tagjával az erdélyi kérdéssel kapcsolatban, de ez teljesen félreértésen alapult, és másnap helyrehozták, és a következőkben igen kedvező magatartást tanúsítottak. A jugoszlávokkal való megegyezés jelentősége abban áll, hogy erősíti a helyzetünket a 200 000 szlovákiai magyar kiutasítása kérdésében. Ha egy szomszédos ország, ahol uganannyi magyar él, mint amennyi Csehszlovákiában, nem tartja szükségesnek azoknak a kitelepítését, és közben igen lojális egyezményt köt, miért kell akkor a cseheknek erőszakkal kitelepíteni a magyarokat, holott a magyarok Jugoszláviával szemben sokkal többet vétkeztek, mint Csehszlovákiával szemben. Ezt ki kell használnunk a cseh kérdés tárgyalásánál. A csehszlovák kérdésben az a helyzet, hogy közvetlenül bennünket ebben a kérdésben senki sem támogat, sőt, azok, akik bennünket támogatnak, azoknak aligha van fogalmuk arról, hogy miben támogatnak. Ez tisztára hatalmi kérdés, és a nagyhatalmak részéről igazi támogatásban nem részesülünk. Tulajdonképpen Amerika is, Anglia is ennél a kérdésnél szeretné úgy csinálni a dolgot, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Mindenki tudja azt, hogy két nagy csoport van, aki dolgozik. Ezek között munkamegosztás van. Például Újzéland támogatja a cseheket, viszont Kanada ellenük foglal állást. Itt a szerepek ki vannak osztva, és a kis delegációk nem lépnek fel önállóan. A hídfő kérdésében kezdetben az amerikai delegáció álláspontja az 69 Feltehetőleg a jelen jegyzőkönyv 65. jegyzetében említett kérdésekre, másrészt a magyarjugoszláv diplomáciai kapcsolat felvételére vonatkozott az utalás. Lásd a [61.] 144. sz. jegyzőkönyv 61. napirendi pontját. 70 Feltehetőleg Tito miniszterelnök meghívására gondoltak, erre azonban csak 1947. december 6-án került sor. 1438