Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

56. 1946. szeptember 17. nát képezik, a korlátolt tulajdon nem törölhető, és az ingatlanok átvétele esetén a díjtartalék a Szovjetuniót terheli.

16 [12] 11 [Ries] Igazságügyminiszter előterjeszti az összeférhatetlenségi törvényjavaslatot.

17 Megjegyzi, hogy a minisztertanács már látta a tervezetet, pártközi 16 Lásd a [64.] 147. sz. jegyzőkönyv 2. napirendi pontját. 17 Az igazságügyminiszter szám nélküli — egyébként szeptember 17-ei keltezésű — előterjesztésében ismertette a tervezet indoklását és magát a törvénytervezet szövegét. Általános indoklásában előadta, hogy az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép, amely ezt a hatalmat az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választójog alapján összeült Nemzetgyűlés útján gyakorolja. Hangsúlyozta, hogy a Nemzetgyűlés főleg és elsősorban törvényhozó szerv, de a parlamentáris kormányzati elvnek megfelelően döntő befolyása van az államügyek vitelére egyéb vonatkozásban is. Különösen azáltal, hogy ellenőrzi, sőt felelősségre is vonhatja a köztársasági elnököt és az általa kinevezett kormányt. A demokratikus államrend elsőrangú fontosságú követelménye — mondta — a Nemzetgyűlés függetlenségének és minden illetéktelen befolyástól mentes működésének biztosítása, ennek pedig egyik legjelentősebb eszközeként jelölte meg a képviselői összeférhetetlenség körültekintő szabályozását. Ezt az adott időszakban rendkívül fontosnak találta, mivel a Nemzetgyűlés tagjaira az 1945 előtti országgyűlési képviselőkre vonatkozó törvényes rendelkezések e tekintetben sem terjedtek ki. Az előterjesztés bevezetésként összefoglalóan ismertette a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó joganyagot az 1646. évi XLIV. tc.-től kezdve az 1875. évi I. tc.-en, az 1901. évi XXTV. tc.-n, az 1925. évi XXVI. tc.-n és az 1935. évi XDC. tc.-n keresztül, figyelembe véve az ezeket kiegészítő rendeleteket is. Megállapította, hogy mindezen jogszabályok közül az 1901. évi XXIV. te. volt a legalapvetőbb, amelynek előírásai több tekintetben tovább éltek a későbbi törvényekben is. A hivatali, más szóval a függőségi (közjogi) összeférhetetlenségről az említett törvény kimondta, hogy a képviselőséggel összeférhetetlen a korona (a király), a kormány vagy a kormányközegek kinevezésétől függő és fizetéssel vagy díjszabással járó minden hivatal és állás, a hadsereg és a honvédség kötelékében való tényleges szolgálat, a közjegyzőség, a törvényhatósági, valamint a községi tisztség és hivatal, ideértve a tanítókat és tanerőket is. Kivételt állapított meg a miniszterek, minden minisztérium egy-egy (a minisztert helyettesítő) államtitkára, a budapesti országos intézetek igazgatói, a budapesti egyetemi tanárok és különböző tanácsok tagjai, úgyszintén a fegyvergyakorlatot teljesítők javára. Az úgynevezett érdekeltségi összeférhetetlenség tekintetében kimondta, hogy összeférhetetlen a képviselőséggel az olyan üzleti vállalatnál viselt állás, amely vállalat üzleti nyeresége, haszna közvetlenül vagy közvetve a kormány befolyásától függött. Büntetőjogi vagy méltatlansági összeférhetetlenséget vont maga után, ha valakit súlyos bűncselekmény miatt elítéltek, politikai jogait felfüggesztették, esődeljárás vagy gondnokság alá helyezték. Az említett jogszabály szerint közbenjárási összeférhetetlenségbe akkor került a képviselő, ha üzleti anyagi előnyökért járt közben a kormánynál. Mindezekre a szempontokra — ha nem is vette át mereven a korábbi előírásokat — az új törvényjavaslat is tekintettel volt. A leglényegesebb eltérés a függőségi összeférhetetlenség kezelésében jelentkezett: úgy vélte a javaslat, hogy a Nemzetgyűlés színvonalát hátrányosan érintette volna, ha az értékes közszolgálati alkalmazotti réteget nélkülözni kénytelen. Azt javasolta, hogy a közszolgálati dolgozók is megválaszthatok legyenek azzal, hogy képviselőségük alatt munkahelyükön szabadságon lévőkként kell őket kezelni, illetményeiket nem kaphatják a szolgálati helyükön, csak az általános előresorolás esetén léptethetők elő stb. 1401