Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

50. 1946. augusztus 28. óta ezen a téren újabb fejlemények nincsenek, de biztató, hogy a külügyminiszter optimista. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 2 [Nagy] Miniszterelnök: Van még egy másik kérdés, amit minisztertanács elé kíván hozni. Ez a jugoszláv lakosságcsere, amiben határoznia kell a minisztertanácsnak. Jugoszlávia benyújtott a békekonferencia elé egy javaslatot, hogy hozzon létre Jugoszlávia és Magyarország között egy nagyon enyhe és nagyon barátságos lakosságcserét.

9 Ugyanakkor eljuttatta közvetlenül a magyar delegációhoz is a megfelelő javaslatát és felvetette azt a gondolatot, hogy közvetlenül is kezdjenek ebben a kérdésben tárgyalásokat. Gerő miniszter folytatott külön megbeszéléseket, a külügyminiszter szintén és együtt is tárgyaltak és végül elhatározták, hogy magyar részről az átadott jugoszláv lakosságcsere-egyezmény tervezetre válaszként a delegáció egy levelet ír, amelyben leszögezi elvi állásfoglalását a következőkben: 1) A magyar kormány, tekintettel arra, hogy minden körülmények között biztosítani kívánja a jószomszédi viszonyt, hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Jugoszlávia között lakosságcsere történjék. 2) A Párizsban történő elvi megállapodástól számított 1 év alatt kerülne [sor] a lakosságcsere előkészítésére és maga a lebonyolítás 3 évet venne igénybe. 3) Magyarországból Jugoszláviába ugyanannyi áttelepülni kívánó délszlávot telepítenének át, mint amennyi áttelepülni szándékozó jugoszláviai Kijelentette, hogy kormánya az áttelepítés elvének a képviseletével bízta meg. (Kertész István: Magyar békeilluziók 1945-1947. Európa-História. 1995. 354. p.) 9 Vilfon, Joe (1878-1955), aki 1945 és 1947 között a jugoszláv Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének főmunkatársa volt, Kertész Istvánnak 1946. augusztus 17-én ultimátum jellegű követelést adott át, amelyben az szerepelt, hogy a párizsi magyar delegáció negyvennyolc órán belül írjon alá egy lakosságcsere-egyezményt, valamint egy vízügyi megállapodást. Tájékoztatta Kertészt, hogy amennyiben a magyar delegáció nem írja alá az egyezményt, a jugoszláv kormány kérni fogja a konferenciától, hogy azt módosításként vegyék bele a békeszerződésbe. Kertész az akciót a jugoszláv delegáció improvizációjaként értékelte. A módosító indítványt a jugoszlávok benyújtották a konferenciához. A két delegáció elnöke, Gyöngyösi és Kardelj, Edvard (19101979), ekkori jugoszláv alelnök, szeptemberben levelet váltott a kérdésről s megállapodtak maximálisan 40 ezer ember önkéntes cseréjéről. (MOL XTX-J-1-a 1946.529.Kod

.) A jugoszláv fél visszavonta a békeszerződés módosítására irányuló javaslatát. A vízügyi kérdés a magyar kormány által a győztes nagyhatalmakhoz intézett memorandum alapján jutott nyugvópontra. Ebben szerződést javasolt valamennyi szomszédos ország részvételével, amely garantálta volna a Duna nemzetközi státusát, a hajózás szabadságát. (Kertész István: Magyar békeilluziók 1945-1947. Európa-História. 1995. 358-360. pp.) A két jugoszláv javaslat a csehszlovák áttelepítési törekvések - és a Szovjetuniónak a Dunát illető ambícióinak a támogatását szolgálta. 1243