Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
45. 1946. augusztus 6. fog ellenséges vagyonként kezeltetni, miután ez az erdélyi magyarság további érzékeny elerőtlenedését eredményezné. 6. Az erdélyi magyarság önmagának és a magyarság összességének súlyos veszedelmét látja minden olyan fölmerülő tervezetben, amely az erdélyi kérdést a magyarság áttelepítésével kívánja megoldani és éppen ezért határozottan elutasítja azt. Az erdélyi magyarság hangulatának ismeretében azonban nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy egy, a magyarság létfeltételeivel nem számoló rendezés olyan önkéntes elvándorlást indítana meg, amelyet megakadályozni, vagy később jóvátenni nem lehetne és amely számunkra Erdély végleges elvesztését jelentené. Fenti nyilatkozat szerkesztői: Márton Áron, erdélyi róm. kat. püspök, Vásárhelyi János erdélyi ref. püspök, Korparich Ede, az Erdélyi Hangya Szövetkezet elnöke, Lakatos István, a Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának egyik vezetője, dr. Szász Pál, az EMGE elnöke. 54 MOL XIX-A-1-e V/l (l.d.) 5-6.p. Gépelt egykorú másolat. A nyilatkozatot — annak szerkesztői — 1946. április 29-én Nékám Sándor bukaresti magyar politikai képviselő, illetve Teleki Géza útján juttatták el Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. Lásd még: Revízió vagy autonómia. Iratok a magyar-román kapcsolatok történetéről (1945-1947) Teleki László Alapítvány. 1998. A bevezető tanulmányt írta és összeállította Fülöp Mihály. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Vincze Gábor. 192-195. pp. 54 Márton Áron (1896-1980) 1924-ben szentelték római katolikus pappá. 1938-ban a pápa Erdély püspökévé nevezte ki, Gyulafehérvár székhellyel. A második bécsi döntés után is Romániában maradt. 1944-ben fellépett a szélsőjobboldali törekvések ellen. A magyarság jogaiért folytatott munkássága miatt 1949-ben a román hatóságok letartóztatták s csak 1955-ben szabadult, de 1967-ig szigorú őrizet alatt tartották. Vásárhelyi János (1888-1960) református lelkipásztor. Kolozsvárott s több németországi és svájci egyetemen folytatott tanulmányai után Kolozsvárott, Besztercén, Désen volt lelkész, 1936ban az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották. Tagja volt a Román Nagy Nemzetgyűlésnek. Korparich Ede 1918 előtt az Osztrák-Magyar Monarchia tengerész századosa volt, később az Erdélyi Hangya Szövetkezet elnökeként dolgozott. A román szervek 1949-ben összeesküvés címén 4 évi börtönre és 3 évi jogvesztésre, hazaárulás vádjával pedig 5 évi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Nyugat-Németországban telepedett le. Lakatos István (1904-1993) nyomdász, a Román Szociáldemokrata Párt Központi Bizottságának tagja, országgyűlési képviselője, az erdélyi szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő vezetője. 1945 után a Romániai Magyar Hitel- és Gazdasági Szövetkezet központjának elnöke. 1951-ben összeesküvés vádjával 10 évi börtönbüntetésre és 5 évi jogvesztésre, továbbá 25 évi kényszermunkára ítélték. 1949-től 1964-ig volt letartóztatásban, illetve börtönben. Szász Pál (1881-1954) ügyvéd. 1933-tól a Bethlen Kollégium főgondnoka, 1936-tól 1949-ig az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke. A Bethlen Kollégiumhoz csatoltan megszervezte a Csombordi Téli Gazdasági Iskolát a báró Kemény Árpád által adományozott 35 katasztrális hold szőlőbirtokon és 20 hold szántóföldön. Kiadta az Erdélyi Gazda című folyóiratot. Tankönyvek kiadását szervezte. Összeesküvés címén 8 évi börtönre és 5 évi jogvesztésre, hazaárulás címén pedig 10 évi börtönre és 10 évi jogvesztésre ítélték. 1140
