Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

45. 1946. augusztus 6. solja azt, hogy a szovjet kormányhoz intézzünk kérdést és ne Párizsban vessük fel ezt a problémát is. A tárgyalásokat azonban már most kellene megkezdeni. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Az lesz a helyzet, hogy az ottani szovjet delegációnak nem is lesz módja a békeszerződésen változtatást eszközölni. [Bán] Iparügyi miniszter: Jó lenne dollárokat beszerezni és azzal fizetni, így nem lenne árdifferencia. Szakasits Árpád [államminiszter]: A miniszterelnök a szovjet kormányhoz ezeket a kérdéseket továbbítsa, hivatkozva a sürgősségre, mert nem akarjuk Párizsban felvetni. Ott ha nyilvánosságra kerül, szovjetellenes légkört jelent. Ez nem érdekünk. [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: A nyitott kérdésekben is kell állást foglalni a jóvátétel szempontjából a jugoszlávokkal és a csehekkel szemben. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: A 22. cikktől kezdve a restitúciót tárgyalja a jegyzék. Ez nagyobb értékű komplexum, mint maga a jóvátétel. Később fog jelentkezni az, akinek igénye van, nem is tudunk [vele] teljesen kalkulálni. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: A gördülő anyagokat illetően túlzott követelésnek találja a 38-as állapotok visszaállítását, mert a háborús következmények folytán keletkezett károk figyelembevételével annak töredékével is megelégedhetünk. [Ballá] Tájékoztatásügyi miniszter: A 22. cikk lényegileg megfelel a fegyverszüneti egyezmény 6. pontjának, de a 3. pontnak az a kikötése, hogy ,jó rendben történik a visszaadás" ismeretlen kötelezettségvállalást jelent és túlmegy azon a határon, amit a fegyverszüneti egyezmény alapján teljesítünk. Ennek értelmében ugyanis a magyar kormány csak az esetben köteles a vagyontárgyat Jó rendben" visszaadni, ha a megrongálás vagy megsemmisülés nem háborús események következtében történt. Jugoszlávia ezt eddig el is fogadta, most pedig e pont értelmében minden tárgyat helyreállítva kell visszaadnunk. Erőss János [a Jóvátételi Hivatal elnöke]: A békeszerződés tervezettének] 21-26. cikkeire együttesen kíván információt adni. A 21. cikket illetően a fentebb már elmondottakból kitűnik, hogy az ott említett 300 millió dollár valójában jóval felül van 1 milliárd dolláron. A 23. cikk a), b), c)

29 és 6. pontjai, de általában a 22-26. cikkek olyan szörnyű terheket rónak a magyar államra, amik végeredményében sokszorosan túlhaladják a Szovjetunióinak], Jugoszláviáinak] és Csehszlovákiának fizetendő jóvátételi összegeket. Véleménye szerint ezek a rendelkezések jelentőségükben és súlyukban messze túlhaladják még a területi kérdést is, s fennmaradásuk esetén legalább 100 éves rabszolgaA csehszlovák-magyar jóvátételi egyezmény 1945. január 20-ától 1951. január 20-áig terjedő, míg a jugoszláv-magyar jóvátételi egyezmény 1946. január 20-ától 1951. január 20-áig terjedő szállítási időt határozott meg. A szállítási határidő módosításával kapcsolatos kérdést illetően lásd a [43.] 126. sz. jegyzőkönyv 11. jegyzetét. 29 A 23. cikk a-c. alpontja a jelen jegyzőkönyv a) mellékletében 1-3. jelöléssel szerepel. 1109