Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

45. 1946. augusztus 6. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: A szerződés akkor lép életbe, ha a szövetséges hatalmak és mi is ratifikáltuk. Érvénybelépése után 90 napon belül kötelesek elhagyni az országot. Nem valószínű, hogy ezen kötelezettségünk szeptember végénél előbb megszűnne. [Mistéth] Újjáépítési miniszter: Ennek a megállapításához addig nem is szólhatunk hozzá. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Ismerteti az V. részt, amely „Jóvátétel és restitúció" címet visel. Ez gazdasági vonatkozású feltételeket tartalmaz. A 21. cikkben foglalt kötelezettségek ismeretesek előttünk.

23 Részletezi azt a jegyzéket, amelyet a gazdasági fődelegátusunk azzal küldött meg, hogy a kormány álláspontját precizírozza. A Külügyi Bizottság azt javasolta, hogy az oroszokkal való közvetlen tárgyalás útján állapíttassék meg a világpiaci ár alapján a jóvátétel. [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: Az ár között nagy differenciák lehetnek, mert pl. a párizsi és [a] berlini mindig eltér a londoni világpiaci ártól. Ebben a kérdésben az igazság nagyon mellettünk van.

24 [Gyöngyösi] Külügyminiszter: A 23. cikk 4. pontjának a) bekezdése arról intézkedik, hogy a háború következménye folytán vissza nem állítható tulajdon helyett teljes összegű pénzbeli kártérítés adandó. A b) pont megmagyarázza, hogy mi értendő háborús következmény alatt, amiből kiderül, hogy a magyar kormánynak csak abban az esetben nincs helyreállítási kötelezettsége, ha földrengés pusztította el a tulajdon tárgyát. Az amerikai javaslat ezen része, összevetve a 25. cikk amerikai, brit és francia javaslatával, annyit jelent, hogy Magyarország a jóvátételen felül a szövetséges polgárok minden kárát itt belföldön megtéríti, és a magyar állampolgárok külföldön minden vagyonukat elveszítik, és ezeket is a magyar állam kárpótolja. Ez a kártalanításra vonatkozó kikötés már a fegyverszüneti egyezményben is szerepelt, de ennek veszélyességét csak a jóvátételi terhek súlya alapján tudjuk kellőképpen értékelni. [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: Kérni kellene, hogy dollárban vagy aranyban is fizethessünk. Erőss János [a Jóvátételi Hivatal elnöke]: Szükségesnek tartaná, hogy a Külügyi Bizottságban már megbeszélt abban a formában [sic!] vetnék fel a párizsi béketárgyaláson a jóvátétel kérdését, hogy előzetesen érintkezést kellene [fel]venni a Szovjetunió párizsi delegációjának vezetőjével - Molotov úrral, s az árrevízió kérdésében vele megegyezni, vagy legalábbis kötelező nyilatkozatot venni az árrevízióhoz, s csak ha ez nem járna eredménnyel, felvetni a 23 A jóvátételi kötelezettséget tartalmazó 21. cikk előírásai már a fegyverszüneti szerződésből ismertek voltak a külügyminiszter és a jelenlévők előtt. 24 A jóvátétel kérdésében a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között vita bontakozott ki. Az Egyesült Államok a magyar jóvátétel összegének 300 millió dollárról 200 millió dollárra való leszállítását javasolta. A bizottság azonban ezt 7:5 arányban elutasította. (Balogh Sándor Magyarországkülpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó, 1988. 241-242. pp.) Lásd még az alábbi 25. jegyzetet. 1106