Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
37. 1946. július 2. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette és a válaszlevél szövegéhez a közlekedésügyi miniszter módosításával hozzájárult. 17 19 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti 145 036/1946. számú javaslatát egyes szövetkezeti hitelekkel kapcsolatban vállalandó kezesség tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 18 17 Szviridov altábornagy már 1946. április 3-án is felhívta a magyar kormány figyelmét a jobboldali elemek, a lakosság részéről szovjet katonák ellen elkövetett gyilkosságokra. Akkor 10 esetet sorolt fel. Június 4-én kelt további levelében sürgette a kormánynak az ilyen jelenségekkel szembeni intézkedését és a válaszát. Június 18-án külön levélben tiltakozott a Teréz körúti merénylet ellen. (MOL XTX-A-1-j 1946-VHI-4298-6853, 7155; lásd a [33.] 116. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját.) Mindezek után került sor arra, hogy egy megbeszélés alkalmával Szviridov altábornagy átadta Nagy Ferencnek az itt említett levelet. Ez nincs a jegyzőkönyv mellett, magyar fordításának másolata azonban megtalálható a Politikatörténeti Intézet Levéltárában. Ezt a jelen jegyzőkönyv a) mellékleteként közöljük. Nagy Ferenc visszaemlékezésében rögzítette, hogy a levélben foglaltak hasonlítottak a Kommunista Pártnak a sajtóban és nyilvános gyűléseken hangoztatott követeléseihez, amelyeket őfeléjük visszautasíthatott, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének helyettesétől érkezett észrevételekkel nem járhatott el így. A magyar kormány nem tehetett mást — írta —, mint hogy megpróbált alkudozni, a követeléseket részben teljesíteni, részben megfogadni, részben pedig lealkudni. Felmerült a miniszterelnök részéről — a belügyekbe való durva beavatkozás miatt — saját lemondásának a terve, de a békeszerződésre tekintettel úgy gondolta, hogy ezt nem teheti meg. Attól tartott „hogy esetleg a szovjet állásfoglalása következtében a békeszerződés olyan súlyos büntetéseket tartalmaz majd Magyarország ellen, amelyeknek következménye eljövendő magyar nemzedékek nyomorúsága és szenvedése lesz." (Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött, Európa-História 1990. l.kötet 317., 320. pp.) Nagy Ferenc válasza sem található a jegyzőkönyv mellett. A magyar kormány még július 10-én válaszolt a jegyzékre, amely a személyi követeléseket kivéve ígéretet tett a kívánságok teljesítésére, reményének adott kifejezést, hogy az intézkedések meggyőzik a szovjet felet a magyar kormány együttműködési készségéről. (FRUS 1946. VI. Eastern Europe: The Soviet Union. United States Government Printing Office. Washington. 1969. 321-326. pp.) A lőfegyverek előállításának és forgalmának szabályozását — elkobzását is magában foglaló — intézkedésről még 1946. június 4-én elkészített a Miniszterelnökség egy válaszlevelet Szviridov számára; ezt azonban — fordítási és megmagyarázhatatlan okok folytán — csak augusztus 13-án küldték el. A belügyminiszter által 1946. augusztus 28-án megküldött beszámoló alapján pedig csak szeptember 17-én adott tájékoztatást Nagy Ferenc a lőszerek, fegyverek beszolgáltatásáról és „az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról", egyes egyesületek feloszlatásáról. (MOLXDÍ-A-1-J-1946-VIII-4298-7583, 10 116) Feltételezhető, hogy a Szviridov altábornagy által felvetett többi kérdés rendezésére személyes megbeszélések alkalmával került sor. Lásd e jegyzékről — elsősorban külpolitikai vonatkozásait illetően — Földesi Margit: A szabadság megszállása - A megszállók szabadsága, c. könyvét. Kairosz Kiadó, Budapest, 2002. 288-293. pp. 18 Előzményéről lásd a [16.] 99. sz. jegyzőkönyv 34. és a [34.] 117. sz. jegyzőkönyv 34. napirendi pontját és jegyzeteiket. 915
