Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
36. 1946. június 26. az alapokmányban van egy nyilatkozat, mintha a magyar-cseh békeszerződésben volna egy klauzula, a magyar kisebbség sorsával kapcsolatban. A csehek ezt már háború alatt elintézték az angolokkal. Ebben a tekintetben nem volt megnyugtató, amit kint tapasztaltak. Bár az amerikaiak messzebb vannak az összes problémáktól, mint az angolok, mégis nagyon kell vigyáznunk, hogy a csehek kitelepítési kísérletét valamiképpen kivédjük. [Gyöngyösi] Külügyminiszter. A magyarokat széttelepítik akkor is, ha nem dobják át őket. Szakasits Árpád államminiszter. A minisztertanács tudomásul veszi a miniszterelnök és a külügyminiszter bejelentését, hiszen ezekre a dolgokra még úgyis vissza kell térnünk, különösen arra a kijelentésére a miniszterelnök úrnak, hogy ha a külügyminiszterek tanácsa elé most kerülne az ügy, másképpen tudnának határozni. Rákosi Mátyás államminiszter: Viszont erre nézve senki nem mondott konkrét dolgot. Szakasits Árpád államminiszter. Éppen azért mondta, hogy erre még viszsza kell térni, mert igen fontos, hogy az ország helyzetéről és állapotáról a külföld jobban vegyen tudomást, mint eddig. Tekintet nélkül arra, hogy tudunk-e eredményt elérni, vagy sem, téves megítélésektől távol kell tartani a külföldet. [Gyöngyösi] Külügyminiszter. Téves felfogás az, hogy a párizsi értekezlet döntése azért történt volna reánk nézve kedvezőtlenül, mert hiányosan voltak értesülve Magyarország felől. Ha kitettük volna a lelkünket, akkor sem változtattunk volna ezen a helyzeten. Pontosan informálta a külügyi bizottság útján a magyar kormány minden lépéséről és az ország helyzetéről, [sic!] Bevin nem tűri Machartit 23 környezetében, akiről azt mondja, hogy utolsó reakciós. Csak arra akar rámutatni, hogy e tárgyban a szövetségesekhez már negyvenöt ízben intézett írásos jegyzéket és ezekben szisztematikusan ki lett fejtve állaspontunk. A dolgot egyszerűen abból kell megítélni, hogy egyrészt az etnikai kiigazítás igen nehéz kérdés, másrészt a határkérdés, amelyet meg kell becsületesen állapítani, legalább egy 60%-os magyar többséget kell felmutatni ott, ahol felvetünk egy határkiigazítási problémát. Egyrészt az a komoly ok, hogy Románia ki tud mutatni komoly háborús érdemeket, amivel sajnos mi nem tudunk rendelkezni, mert még csekély ellenállást sem fejtettünk ki a németek ellen, másrészt nem volt várható, hogy gyenge etnikai érv ellenében Keleten egy ilyen csonkítást hajtsanak végre Romániával szemben. Abban az esetben, ha 23 Feltehetőleg Macartney, Carlie Aylmer (1895-1978) angol történészre utalt, aki 1936-tól 1946-ig az angol Külügyminisztérium munkatársa volt. A két világháború között élénk kapcsolatot tartott a magyar politika vezető köreivel. A háború alatt, mint az angol rádió magyar kommentátora az ország Németországgal szembeni fellépését szorgalmazta. 899
