Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

36. 1946. június 26. állammal tárgyalnak. Washingtonban igen szívélyes volt a fogadtatás a Clarha­usban szállásolták el őket, ahol ezen időre felhúzták a magyar lobogót. Legelső tárgyalását Atkinsonnal folytatta, ahol előterjesztették Magyarország gazdasá­gi és politikai problémáit. Választ azonban nem kaptak. Ezután felkeresték Byrnes amerikai külügyminisztert. 2 A vele való tárgyalásra igen nagy súlyt helyeztek, előadva, hogy a magyar népet mérhetetlen nyugtalanság tölti el a párizsi döntés következtében. 3 Véleményünk szerint ellentétben áll az eddigi alkotmányok és charták, valamint az egyéni megnyilatkozások szellemével és a legelemibb igazsággal is. Azt kérték, hogy ha egy mód van rá, feltétlenül támogassa őket abban, hogy ez a kérdés újból napirendre kerüljön. Arra a megállapodásra jutottak, hogy Amerika szívesen látná, ha a magyar békecélok mégegyszer felvetődnének. E részben elismerik a Szovjetuniónak kezdeménye­zési jogát. Byrnes azt közölte, hogy a külügyminiszterek értekezletén egy ked­vező atmoszféra kezdett kialakulni, s nem vállalná a felelősséget, ha kontraverzia támadhatna. Leghelyesebbnek találná, ha a két ország egymás között közvetlenül próbálna megegyezésre jutni és elsimítani a két ország között fennálló ellentéteket. Erre azt válaszolta, hogy a Szovjetunió tanácsára mi már próbáltunk tárgyalásokat kezdeményezni, de a románok merev maga­tartása miatt minden próbálkozás meghiúsult. Felvetették az elhurcolt javak kérdését is, ebben kedvező eredményt is értek el. 4 A következő napon Truman egyetlen kérdést említett meg s ez a Duna-hajózás kérdése. Itt kell megcáfolnia 2 Byrnes, James Francis (1879-1972) amerikai demokratapárti politikus, 1945-től 1947-ig az Egyesült Államok külügyminisztere volt. 3 A nagyhatalmak külügyminiszterei 1946. május 7-én Párizsban tartott értekezletükön hatálytalanították az úgynevezett bécsi döntéseket s úgy határoztak, hogy Magyarország az 1938­ban érvényben volt határait kapja vissza. „A határozathozatal — mint Auer Pál követ utólagos, de sok tájékoztatást nyújtó jelentésében írta — percek alatt történt és megfelelt a már Londonban létrehozott megállapodásnak. Ott állítólag az Egyesült Államok rámutatott arra, hogy a határkii­gazítás problémájának megvizsgálása kívánatos és lehetőleg a két szomszédállam [Románia és Magyarország] közvetlen tárgyalását és megegyezését ajánlotta, azonban Szovjet-Oroszország negatív álláspontot foglalt el. (Ez amerikai és francia személyiségektől eredő információ, amelyek­nek hitelességét még nem volt módomban ellenőrizni.)" A Szovjetunió magatartásának indokát Auer abban látta, hogy Románia újból elveszítette Besszarábiát és Bukovina egy részét, valamint Dobrudzsát s nem akarták jobban megcsonkítani, továbbá hogy a küszönön állott választásokra tekintettel nem óhajtotta Groza helyzetét meggyengíteni. Nem hallgatta el azonban azt a nézetét sem, hogy a pártok közötti véleményeltérések miatt csak túlságosan későn lépett fel a magyar kormány a békével kapcsolatos igényeit illetően, tehát nem készítette fel kellően a nemzetközi közvéleményt. (MOL XTX-A-1-J-1946-XVI-6927) A szovjet állásfoglalásban természetesen szerepe volt annak is, hogy Románia már 1944 augusztusában átállt és jelentős erőkkel vett részt a Németország elleni háborúban. 4 A magyar kormány a Magyar Nemzeti Bank mintegy 32 millió dollár értékű aranykészle­tének, a Magyar Államvasutak kocsiparkjának, a magyar gőzhajózási társaságok hajóinak a visz­szaszolgáltatását kérte, kérte továbbá az amerikai hadfelszerelési feleslegből való vásárlásra nyújtott 10 millió dolláros hitel 20 millió dollárra való felemelését, az UNRRA anyagi segítségé­nek növelését, valamint kölcsönt is kért az Export-Impont Bank révén. 890

Next

/
Thumbnails
Contents