Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

33. 1946. június 18. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette, és az előterjesztéshez hozzájárult.

13 3 [Gerő] Közlekedésügyi miniszter előterjeszti javaslatát az államvasúti munkások státusba vétele tárgyában.

14 A pénzügyminiszter[rel] és a miniszterelnökhelyettessel már megbeszélte a kérdést. Eletbeléptetni nem most akarja, csak szeptemberben. A lényege a rendeletnek, hogy azokat az államvasúti alkalmazottakat, akik három évnél régebben vannak az Államvasút szolgálatában, ki lehessen várakozási idő nélkül nevezni. Ezt a kérdést rendkívül szorgalmazzák. Az állam számára többletkiadást nem jelent. Ami a tényleges fizetéseket illeti, ha egy osztállyal magasabb fizetési osztályba is kerülnének a különbség 5-6 év múlva fog csak mutatkozni, a nyugellátásoknál az ellenértéket az állam a fizetésből levonja. Annak érdekében, hogy a vasút helyzete megszilárduljon, kell megcsinálni. A pénzügyminiszter általánosságban hozzájárult a javaslathoz, volt ugyan néhány észrevétele, de ezek az észrevételek a lényeget nem érintik. Egyik észrevétele az, hogy miért sorolják őket eggyel magasabb fizetési osztályba, mint a többi állami alkalmazottakat. De ez eddig is így volt. A másik kifogás a nyugdíj-kérdés. Itt azonban semmiféle ellentmondás nincs a nyugdíj-alaprendelettel. Maximálisan 15-20 év számítható be, tehát kétharmada a magánalkalmazásban eltöltött idejének. A 2500/1945. ME számú rendelet megszüntette az illetményrendszert és a külön státust.

15 13 A három pénzügyi szakember érdekében — nyugati útjáról hazatérve — Nagy Ferenc miniszterelnök is eljárt Puskin követnél. A szovjet fél azonban hajthatatlan volt. így el kellett távolítani őket a banktól. Bírósági vizsgálat azonban nem indult ellenük. (Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa História, Budapest, 1990. 315. p.) Leváltásukhoz feltehetően azért ragaszkodott a szovjet fél, mert mindhárman készséget mutattak a magyar gazdasági viszonyok iránt a nyugati hatalmak részéről megnyilvánult tájékozódási igény kielégítésére. Faragó Ferenc és Kárász Artúr leváltására 1946. augusztus l-jén, Oltványi Imre lecserélésére augusztus 9-én került sor. A bank elnökévé, a Kisgazdapárt javaslatára, Csejkey Ernőt nevezték ki. O azonban — idős kora miatt — csak mérsékelten vett részt a bank irányításában, a tényleges vezetés a Szociáldemokrata Párt jelölése alapján, ugyancsak ekkor megválasztott Jeszenszky Ferenc vezérigazgatóra hárult. (Lásd Kárász Artúr: 80 év a Föld körül. Bethlen Gábor Könyvkiadó-Irodalmi Újság. Párizs-Budapest. 1990. 97-105. pp., Botos János: A Magyar Nemzeti Bank története II. Az önálló jegybank 1924-1948. Presscon Kiadó. Budapest, 1999. 352-354. pp., valamint Földesi Margit: A szabadság megszállása - A megszállók szabadsága. Kairosz Kiadó. Budapest, 2002., 286-288. pp.) Lásd még e jegyzőkönyv 5. napirendi pontját és jegyzeteit. 14 Előzményéről lásd a [27.] 110. sz. jegyzőkönyv 1., valamint a [32.] 115. sz. jegyzőkönyv 10. napirendi pontját. 15 A közszolgálati illetmények és nyugellátások rendezéséről szóló 2500/1945. ME sz. rendeletre (MK 1945. június 17.) utalt, amely megszüntette a korábbi rendszert és a közszolgálati alkalmazottak minden kategóriájára nézve újból szabályozta az illetményeket és a nyugellátásokat. A rendelet 24. §-ának (6) bekezdése kimondta, hogy a „közszolgálati alkalmazottak részére bármilyen címen megállapított, nyugdíjba beszámítható egyéb rendszeres mellékilletmények 836