Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

31. 1946. június 7. gondoljuk, hogy ilyen lépést tenni éppen akkor, amikor a párizsi határozatok ránk nézve kedvezőtlenek voltak, 67 óhatatlanul azt a látszatot kelti, hogy a Szovjetunióval szemben a nyugati hatalmaktól kérünk támogatást, ami nem csak alapvető politikai felfogásunkkal ellenkeznék, hanem egyben gyerekes naivitás és dilettantizmus is lenne. Az angolszász hatalmak nem kerülhetnek miattunk ellentétbe, újabb ütköző felületre a Szovjetunióval s apolitikus, ta­pintatlan dolog őket ilyen helyzetbe hozni. Ha ezt megtesszük, akkor ezzel csak olyan döntések megtételére kényszeríthetjük őket, amelyek kedvezőtle­nebbek reánk nézve, mintha későbbi, alkalmasabb időpontban, kellő tapintat­tal fordulunk Kelet s Nyugat felé egyszerre. Ezt az álláspontot akartuk rendkívüli minisztertanácson leszögezni. Erre nem került sor, mert Nagy Ferenc másnap magához kérette dr. Ries István elvtársamat, s tőle kért felvilágosítást, hogy milyen célból kívánunk miniszter­tanácsot összehívatni. Ries elmondta a fent kifejtett dolgokat s hozzáfűzte, hogy a brit kormánytól látogatásunk elhalasztását kértük. Lehetetlen, hogy Wasingtonba elmenjünk s Londonban lemondjunk. A nyugati kormányok idő­beosztása olyan, hogy nem engedi meg mindkét látogatás lebonyolítását. Nagy Ferenc erre közölte, hogy az amerikai meghívás olyan formában történt, hogy arra most halasztást kérni lehetetlen. Az ugyancsak jelen lévő Gyöngyösi kül­ügyminiszter ismét,,elfelejtett" engem értesíteni a dologról. Meg kell állapítanom, hogy a kormány egyik tagjának sincs joga engem ilyesmiről értesíteni. Mi teljes erőbevetéssel dolgozunk a kormányban s arány­talan részét viseljük a felelősségnek. Mi vállaljuk és viseljük ezt a helyzetet, de akkor megköveteljük a kormány minden tagjától, hogy ilyen kérdésben nélkü­lünk ne hozzanak döntést s tiltakozunk ellene, hogy bennünket kész helyzetek elé állítsanak. Ugyancsak tiltakozom az ellen a látszat ellen, amelyet a külügyi kormányzat eljárása okozott, s amely szerint úgy tűnhetik, hogy a szociálde­mokrata kiküldött utólag kéredzkedett be ebbe a delegációba. Közölhetem Veled, hogy pártom politikai bizottsága kezdetben azon az állásponton volt, hogy ilyen körülmények között nem veszünk részt a delegáci­óban s nyilvánosságra hozzuk elhatározásunk okait. Egész személyi befolyá­som s néhány elvtársam önfeláldozó segítsége tudta csak a politikai bizottságot ilyen döntésről lebeszélni azért, hogy ne okozzunk válságot ilyen nehéz hely­zetben. Az ország jó hírnevének s tekintélyének védelméért részt vállaltunk a felelősségből ebben a méltatlan és sérelmes helyzetben is. Ezt a magatartást követtük már több olyan esetben, amikor pártunk szempontjait háttérbe szorí­tottuk a nemzet érdekeinek kedvéért. Ezt a jövőben is mindig meg fogjuk tenni, de nem tűrhetjük s nem is tűrjük, hogy ezért hálából ilyen magatartást 67 A béke előkészítésével foglalkozó külügyminiszterhelyettesi értekezleten sorozatosan le­szavazták a csehszlovák-magyar lakosságcserével, a pozsonyi hídfő kérdésével, a román-magyar határ módosításával kapcsolatos, Magyarország számára előnyösnek mutatkozott javaslatokat. 804

Next

/
Thumbnails
Contents