Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

31. 1946. június 7. 29 [Gerő] Közlekedésügyi miniszter előterjeszti javaslatát 21 500/2946. sz. alatt az elhagyott gépjáróműroncsok összegyűjtése és értékesítése tárgyában. Dr. Balogh István [államtitkár]: Ne adjuk tulajdonba, csak használatra. Tulajdonképpen az egész vállalatot államosítani kell, mert a vállalattal szemben a közvéleménynek nem egészen megnyugtató visszhangja van. [sic!] [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Erről nem tud és konkrét esetet kér. [Nagy] Miniszterelnök maga részéről is az a felfogása, hogy ilyen esetekben teljes állami kezelésbevételt kell alkalmazni. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Ha a pénzügyminiszter rendelkezésére bocsátja az anyagi feltételeket, úgy semmi akadálya nincs a magántulajdonban lévő 49% átvételének. [Gordon] Pénzügyminiszter: Meg fogja vizsgálni a kérdést. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. Felhívta a közlekedésügyi minisztert és a pénzügyminisztert, hogy a MOGÜRT teljes állami tulajdonbavételével kapcsolatos anyagi előfeltételeket tárgyalja le és megfelelő javaslatot terjesszen elő.

30 értelmében 17 139 személyt kellett volna elbocsátania. Bejelentette, hogy a megmaradó 30 837 fővel a MAV üzemét lehetetlen lett volna fenntartani. Kérte, hogy az 1937/1938-as létszámhoz külön számítsák hozzá azokat az alkalmazottakat is, akik 1938 után az államvasutakhoz került intézményeknél, így a Szeged-csanádi, a Mohács-pécsi, az Alföldi Első Gazdasági Vasútnál dolgoztak, továbbá a Balatoni Hajózási Rt.-t, a MAV kórház és a MÁVAUT alkalmazottait, a vasúti rendőrséget stb. Ennek megfelelő rendelet kiadására tett javaslatot, megjelenéséről azonban nincs ismeretünk. 30 A közlekedésügyi miniszter az előterjesztésében és a rendelettervezetben mindenekelőtt azt tisztázta, hogy mi volt elhagyott gépjárműroncsnak tekinthető. Rámutatott arra, hogy az 1490/1945. ME sz. rendelettel (MK 1945. május 5.) a közlekedésügyi miniszter felhatalmazást kapott az elhagyott gépjárművek térítés nélküli igénybevételére, de nem határozta meg az igénybevétel tartalmát, nevezetesen azt, hogy ez használatba vagy tulajdonba vételt jelentett-e. Tekintettel arra, hogy a gépkocsironcsok elszállítása, rendbe tétele nagy költséget jelentett, ezért javasolta, hogy ezek a gépkocsironcsok az állam tulajdonába kerüljenek. Utalt arra, hogy 1946. március 15-éig a Gépjármű Roncsgyűjtő és Építő Központ, azt követően pedig a Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Rt., a MOGÜRT) végezte a roncsok összegyűjtését - és az utóbbira kívánta bízni — megfelelő ellenőrzés mellett — azok értékesítését is. Előírta, hogy a vételár, illetve az ebből származó vállalati nyereség hány százalékát kellett az erre a célra nyitott állami számlára befizetni. Rendelkezett a tervezet a gépjárműroncsnak a jelentkező jogos tulajdonos részére való visszaadásáról, a vele történő (szállítási, helyreállítási költségeket illető) elszámolásról, eladott gépjárműroncs esetén egy külön rendelkezésben megszabott mértékű kártérítéséről. Az előterjesztés megemlítette, hogy a MOGÜRT, amely a minisztertanács hozzájárulásával alakult, 51%-ban állami érdekeltségű vállalat volt s szigorú állami ellenőrzés alatt működött. Végül bejelentette, hogy a roncsok értékesítéséből az államkincstárnak az adott időpontig mintegy 70 kg arany értékének megfelelő pénzbevétele volt. Az előterjesztés mellett található az igazságügyminiszternek a közlekedésügyi miniszterhez intézett T.2238/1946. sz. levele, amely kifogásolta az elhagyott gépjárművek állami tulajdonba 785