Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

25. 1946. május 14. rendelkezés egyébként is a%-os megállapítás tekintetében homályos és a nyugdíj mérvét illetően ellentétes magyarázatra ad lehetőséget. Rákosi Mátyás államminiszter: A pártközi értekezlet megállapodásain most már ne változtassunk. Minisztertanács az 5. § szövegét az eredeti javaslat szerint elfogadta. Honvédelmi miniszter [képviseletében Sárkány államtitkár}: A 6. § (2) bekezdését kiegészítendőnek tartja olyan rendelkezéssel, amely szerint az ott említett szaktanfolyamok a minisztériumok által saját hatáskörükben is szervezhetők legyenek. Minisztertanács a 6. §-t elfogadta azzal, hogy a (2) bekezdés végleges szövege a két utolsó mondat felcserélésével módosul.

25 Honvédelmi miniszter [képviseletében Sárkány államtitkár}: A 7. §-nak azt a rendelkezését, amely szerint az eljárást a megszabott határidő eltelte után is le lehet folytatni olyan személlyel szemben, akinek közszolgálatba lépésétől számított egy év még nem telt el, a 3. §-ban foglalt rendelkezésre tekintettel feleslegesnek tartja.

26 - A 8. § (1) bekezdésében megszabott napidíj nézete szerint a bizottságnak [a] csak nem közalkalmazott tagjai részére volna megállapítható.

27 Minisztertanács a 8. §-t elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy a közalkalmazott, aki a jelen rendelettel létesített bizottság elnöke, vagy tagja e rendelet alapján el nem bocsátható és végelbánás alá nem vonható, kivéve, ha megbízatása visszavonatott. A bizottságba csak olyan közalkalmazottat lehet kiküldeni, akit az igazoló bizottságok feltétel nélkül igazoltak és aki 1941. október 11. napja után eredeti szolgálati helyéről nem távozott el a Duna-Ipoly vonalától [nyugatra] eső országrészbe, — nem értve ide Budapest területét — s nem távozott el az ország területéről Németországba vagy a németek által megszállott valamely más ország területére.

2

^ 25 A 6. § (1) bekezdése arról szólt, hogy „az elbocsátásnak az elbocsátott alkalmazottra nézve egyéb hátrányos következménye nem lehet, különösen nem szolgálhat az a más életpályán való elhelyezkedésnek akadályául és nem lehet alapja az elbocsátott alkalmazott ellen semmiféle kényszerintézkedésnek sem". A (2) bekezdés a Szakszervezeti Tanács által szervezett ingyenes átképző tanfolyamokról, a (3) bekezdés pedig az elbocsátottak magánalkalmazás körében való elhelyezkedését elősegítő külön rendelet kiadását helyezte kilátásba. 26 A 7. § szinte megismételte a 3. § szövegét. Lásd a 17. jegyzetet. Ennek ellenére mindkét § benne maradt a rendelet végleges szövegében. 27 A 8. § a bizottság tagjainak napidíját állapította meg. 28 Az utóbbi mondat a 4. § (2) bekezdésébe vétetett be. 631