Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
19. 1946. április 18. igen jelentéktelen részét oldotta meg. Nem hiszi, hogy 50-60 ezernél több lenne azoknak a száma, akik önként kitelepültek. Tehát még mindig 600 000 magyar maradt Csehszlovákiában. Jelentős részét állampolgársággal igyekeznek felvenni polgáraik közé, [sic!] de egyszersmind asszimiláltaknak tekintik őket. A többit önként [sic!] átteszik a határokon. Ezt a megterhelést a magyar demokrácia sem gazdaságilag, sem politikailag nem bírja. Ha Csehszlovákia továbbra is megmarad ezen álláspontjánál, hogy önkényesen átteszi a magyarokat, akkor természetszerűleg bele kényszerítenek [minket] egy bizonyos területi igénybe. Mi követeljük az ott lévő magyarok egyenjogúságát, s ha ez nem sikerülne, akkor megfelelő területi rendezés útján kívánjuk megoldani a kérdést. Ez az álláspont megértésre is talált. A romániai kérdés kétségkívül sokkal bonyolultabb, belpolitikailag is súlyosabb kérdés. A másfélmillió magyarnak a helyzete rendkívül izgatja a közvéleményt azért is, mert hiszen Grozának — akit mi szintén magyarbarátnak tartunk —, a rendelkezéseit Romániában nem hajtják végre. Az erdélyi magyarság sérelmei tekintetében nem csak politikai, mint inkább súlyos gazdasági sérelmekről van szó. Az ottani magyarság és a kisemberek alól kihúzzák a gazdasági talajt azokkal a nem annyira központi, mint inkább lokális intézkedésekkel, amelyek mindenben törvénytelenek. 23 A kérdés megoldását rendkívül megnehezíti az etnikai alakulás, amelyről már a miniszterelnök is beszélt. Egyetlen illuzionista sem táplálhat olyan reményt, hogy a Székelyföldet visszakapjuk bármilyen machinációval is. Tehát ezt a gondolatot el kellett vetni. Ha pedig a magyarokat nem lehetne visszahozni olyan mértékben, mint ahogy szeretnők, nem marad más hátra, mint magát a nemzetiségi problémát egyensúlyba hozni azáltal, hogy oly mértékben maradjon Romániában a magyarság, mint amennyi román él majd Magyarországon. 22 000 négyzetkilométert tesz ki ez a terület. Komoly geográfiai vonalat jelent ez a határ, mert vízválasztókon halad keresztül, anélkül, hogy Romániát gazdaságilag sújtaná, vagy veszélyez23 Az 1945. március 6-án alakult és demokratának tartott Groza-kormányt, intézkedései miatt I. Mihály király —jobboldali nyomásként — 1945. augusztus 21-én felszólította a lemondásra. Ennek visszautasítása után a király elhatározta, hogy nem írja alá a törvénytervezeteket. Ez volt az úgynevezett királyi sztrájk, amely 1946. január 8-áig tartott. Groza — látszólagos magyarbarátsága ellenére — az úgynevezett második földreform idején a magyar birtokosoktól igyekezett mindent elvenni — és a magyar igényjogosultaknak semmit sem nyújtani, az Erdélyből a német és magyar katonaság által erőszakkal elvitt magyar emberek vagyonát zár alá vették, állampolgárságuktól megfosztották; a Kolozsvári Magyar Tudományegyetem — bár 1944. december l-jén megkezdte munkáját, a Groza kormány épületeinek, felszerelésének többségét elvette és visszaállította az 1940 előtti ottani román egyetemet - miközben elismerte a magyar tannyelvű román egyetemet; a magyar köztisztviselőket és alkalmazottakat fasisztáknak minősítve nagy számú román tisztviselőt telepítettek a helyükre; az 1940 után Dél-Erdélybe költözött románoktól magyarok által megvásárolt ingatlanok inflációs pénzért való visszavásárlását külön rendelettel előmozdították; a magyar önkormányzat érdekében fellépő személyek ellen bírósági eljárásokat indítottak stb. (Lásd többek között MOL XIX-J-1-a IV-131,137,149.) 518
