Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

16. 1946. április 5. embert helyére". A Népszava pedig így ír: „a külügyminiszter hihetetlen gondatlansága és felelősséghiánya nem tette lehetővé azt, hogy a magyarországi francia követnek lakást biztosítson". A békeelőkészítéssel foglalkozva pedig megjegyzi a lap, hogy nem baj, ha a bizottság nem lesz 40 tagú, és nem visz két vagon rakomány iratot magával, csak már készítse elő a feltételeket.

19 „A felhozott vádakkal kapcsolatban, mint amilyen a felelősség hiánya, hűtlenség, hazaárulás stb., megjegyzi és leszögezi a tényállást. A felszabadulás után már a francia kormány gondoskodni kívánt bizonyos képviseletről, s De Gaulle párthoz tartozó személyt akart megbízni. Ehhez azonban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem járult hozzá, s el kellett távoznia.

20 Ez után a francia kormány érdekeinek megvédésére egy társaságot alakított, amely társaság a francia nemzeti védelemmel foglalkozott. Meg kell említeni, mert a lap a romániai helyzettel hozza kapcsolatba, hogy Romániába a francia kormány követet nevezett ki, s ugyanakkor megtörtént a magyarországi francia követ kinevezése is. Már most a helyzetben csak akkor állott be változás, amikor 1945. szeptember 19-én Paul Giraud választ kér arra, hogy a francia kormány képviseletét átveheti-e, és ehhez a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzá is járult. Január 18-án megjelent hivatalában Faure konzul francia megbízott, Faure két hétig illegálisan tartózkodott itt, a francia hadsereg egyenruhájában lépte át a határt, amíg végül sikerült a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárulását működéséhez megkapni. Ugyanakkor közölte vele azt az értesítést, hogy a francia kormány elismeri a magyar kormányt. 1946. január 22-én Oszokin követségi tanácsos útján a Szövetséges Ellenőrző Bizottság közölte, hogy hozzájárulnak a franciaországi diplomáciai kapcsolatok felvételéhez.

21 A formaságok mellőzé19 A Népszava a vasárnapi számaiban közölt három folytatásos "Külpolitikánk fogyatékossága" című cikkben foglalkozott a kérdéssel. Hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika egy esztendeje a passzivitás, a tétlenség és a kezdeményezőképesség teljes hiányának a jegyében telt el. Kifogásolta, hogy nem élt a külügy a nagyhatalmak által biztosított lehetőségekkel; hiányolta az őszinte szovjetbarát politikát, úgy ítélte meg, hogy ehelyett a nagyhatalmak közötti nézeteltérésekre próbált építeni s továbbra is hintapolitikát kívánt folytatni. "A külügyminiszter — írta — ismerje fel, hogy alkalmatlan ennek a szerepnek a betöltésére. A nemzet érdeke, életérdeke követeli, hogy vessünk véget a dilettantizmus" korszakának, és kezdődjék meg végre a céltudatos munka. Új ember és új szellem kell a külügyi kormányzatba, hogy gyorsan és sietve bepótolható legyen az, amit mulasztottak. Ez ma a nemzet jövendőjének legsürgetőbb követelése." (Népszava. 1946. február 24., március 3. és március 10.) 20 Charles De Gaulle (1890-1970) francia tábornok. 1940-ben, Franciaország összeomlásakor Angliába emigrált s megalakította a Szabad Franciaország Bizottságot. Az 1944 júniusában újjászervezett köztársaság kormányának feje. 1945 októberétől a Negyedik Köztársaság miniszterelnöke, de 1946 januárjában lemondásra kényszerült. Jobboldali pártot alakított. 1958 júniusában miniszterelnök, 1958 decemberétől 1969-ig köztársasági elnök. 21 Lásd az [5.] 88. sz. jegyzőkönyv 36. jegyzetét. Paul Giraud budapesti gyáros már 1945 őszén De Gaulle megbízásából a magyarországi francia vagyon érdekeinek képviselőjeként lépett fel. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. 444